Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

Bercsényi pihenője

lőni, olyan ágyútüze! zúdított vissza rájuk, mintha maga a császári fősereg védené. Mint az égi háború moraja, úgy dörögtek vissza az ágyúk. Hét napon át támadott Czelder Orbán, hét napon át vezényelt rohamot rohamra — hiába. A kurucok ugyan elfoglalták Bajmóc falvát, de a várat magát Marsinszky úgy védte, mint az oroszlán. — Nem megy — sóhajtott fel az egyik este Czelder Orbán sátrában, amikor az esti roham Bajmóc falain ismét fennakadt. Drága kurucvérben fürdöttek a bajmócalatti mezők, serege majd egy harmadára apadt s Bercsényi pihenője ott állott császári kézben. Dehát úgy kell neki; Istenkísértés volt ezzel a kis sereggel nekifogni Bajmóc ostromának. — így nem is fog kelmed semmire menni — válaszolt vissza hadnagya — de ha rám hallgat, két napon belül mienk Bajmóc. Bercsényi akár ma indulhat vissza pihenőjére. Czelder Orbán kedvtelenül legyintett. — Bolondokat beszélsz gyerek ! Hét nap óta pazarlom a golyóbist hiába, mintha vasból volnának annak a várnak falai! Aztán meg oly kicsire apadt már seregem, hogy akkor sem érnék el vele sokat, ha már a bástyafalakon állana! — Többet ésszel, mint erővel — válaszolt a hadnagy sunyin és sokáig maradt az este Czelder Orbán sátrában. Másnap Marsinszky András kellemetlen meglepetésre ébredt. Az éjszaka lecsapolták a bajmóci tó vizét. Az üdítő, éltető víz helyén bűzös pocsolya párolgott s csúfondárosan brekegtek fenekén a békák, mintha Marsinszkyt nevették volna ki! S mégcsak eltitkolni sem lehetett a dolgot! Hisz saját katonái hozták hírül a szomorú eseményt. — Hét nap óta szór ránk tüzet a kuruc — zúgolódtak a labanc-zsoldosok — a beigért segítségnek sehol semmi híre! Nincs nyugtunk éjszaka sem, hisz az ellen akkor is támad. S most aztán honnan hozunk vizet? Hisz a faluban a kuruc az úr, körülzárta az egész várat! Marsinszky András elkeseredetten tért pihenőre. Alig tudta zendülő katonáit megnyugtatni a közeli segítség Ígéretével. Pedig hát ő nagyon jól tudta, hogy — 30 —