Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

A királynő kedvese

katonára volt szüksége, Kesellőkő majd egész hadnépével szállt hadba Zsigmond oldalán. Mikor pedig Zsigmond a török ellen indított hadat — nemcsak az agg Pásztói testvérpár indult a csatába, de a szomszédos vár grófja Balázs is, akit délceg termete után nem is neveztek másként Nyitrában, mint „Deli Balázsnak." De hát meg volt annak is a magyarázata — miért indult el Deli Balázs Kesellőkő uraival együtt. Rég tette a szépet a vár nemeskisasszonyának, Júliának, akit a két öreg egyformán tekintett leányának. El is határozták magukban, hogy a „szép Júlia" Deli Balázs asszonya lesz. Valamilyen kósza hír ugyan eljutott az öregek fülébe, hogy jó lesz vigyázni Balázsra, deli legény az, akin már sok szép asszony szeme akadt meg — de hát Júlia fülig oda volt a délceg szomszédgrófért, s úgy látszott, hogy Balázs sem idegenkedik a dologtól. Miért is idegenkedett volna ? Szép sudár hajadon volt Júlia, tizennyolcadik évében járó nyitrai nemeskisaszszony, már pedig ezek messze földön híresek voltak szépségükről. Az Isten is egymásnak teremtette őket — vélte a két öreg s annak is örültek, hogy jó kezekbe kerül Kesellőkő. Mert Júlia volt az utolsó családi sarj, utolsó, de annál Ígéretesebb! Balázst tehát már úgy tekintette a két öreg, mint Kesellőkő várományosát — ennek viszont ott a helye a királyi zászlók alatt akkor, amikor Zsigmond hadba szólítja hű fiait. Júlia sokat könyörgött, hogy legalább Deli Balázs maradjon vissza Kesellőkőn, — ďe Balázs ép oly hajthatatlan maradt, mint a két öreg. Milyen levente az, aki szoknya mögé bújik az ellenség elől ? — nevetett Deli Balázs — Visszajövök én, mihelyst vége a csatának! Nemsokára látni fogod a bástyafokról, mint üget vissza ménem Kesellőkő felé, galambom... — Zsigmond hív, táborában a helyünk. Ez Kesellőkő kötelessége — vetette oda a két öreg Júlia síró szavára, s egy tiszta reggelen három lovas indult el Dél felé Zsigmond táborába, — a kesellőkői csapat élén... Zsigmond táborában pedig igazán nagy szükség volt vitézekre! A magyar király a törököt akarta végleg kiszorítani az országból, aki egyre mélyebben csipkedett bele a déli határokba. Ehhez elsősorban a nagy dunaparti török erődöt, Galambócot kellett visszafoglalni, mert — 58 —