Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

A királynő kedvese

Ä királynő kedvese.* A balparíi hegyek Novák vonalával lefelé zárt gerincet alkotnak, afféle vízválasztót a Nyitra és a Garam völgye között. A jobbra fakadó vizek a Nyitrába ömlenek, a bal­nak eredőket a kanyargó Garam sebes vize gyűjti ma­gába. Vtácsník — a hegyvonulat neve, s egész a privi­gye—oszlányi országútig int kéklő csúcsaival. Legma­gasabb közöttük a hasonnevű Vtácsník, de nem sokkal alacsonyabbak az északabbra eső Fehérszikla, Adlerstein és Janceková Skala sem. A három utóbbi csúcs között búvik meg Északnyitra egykoron híres vára: Kesellőkő. Podhrágyból gyalogösvény vezet a vár felé. A kopár utat csak néhol szegélyezik fák, mintha szimbolikus beköszön­tője volna a vár tar halmának, — melyen ma már nincs sok megcsodálni való. Nincs az egész Nyitravölgyben még egy vár, melyet az enyészet így elpusztított volna. Az idő iramát siratjuk jelképében, mely a régi szép várból csak néhány épületcsonkot engedélyezett a mának. Az egykor monumentális épülettömbből nem maradť visz­sza egyetlen egy összefüggő fal sem, négy vagy öt kis sarokmálladék az, amit az idő megőrzött. A mai Kesel­lőkőből igazán nem következtethetnénk arra, hogy valaha Bajmóc és Hrussó mellett Nyitra egyik legjelentősebb bástyája volt —- Kelet felé... Már pedig ez így volt, Kesellőkő már a XIV. század­tól kezdődőleg jelentős és egyetlen erődje volt a Vtácsník­nak. 1388-ig a bajmóci vár kasztellánusai igazgatták, ekkor azonban független családi fészkévé vált a Pásztói Kakas családnak, melynek a várat Zsigmond király aján­dékozta. Hálásak is maradtak a Pásztóiak mindig Zsig­mondnak, családi jótevőjüknek. Ha a magyar királynak * Ebből a regéből merítette témáját könyvünk fedőlapja. — 57 —

Next

/
Thumbnails
Contents