Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)
barlangok mélyét már rég felkutatta az ember — de a holt kövek, néma udvarházak és csendes barlangok mégis mesélnek. Szerelmes várkisasszonyok szomorú történetéről, az udvarház csodálatos diófájáról, a hegyek szelleméről, aki a föld mélyében őrzi a természet kincseit, — s ezeket a meséket nyújtom át olvasómnak ebben a könyvben , . . A Vágvidék mondakörének terjedelmes irodalma van, a Nyitravölgy meséit — bár a Nyitra Szlovákia második folyója s földjének varázsa ép legendás múltjában rejlik — eddig még nem dolgozta fe! gyűjteményes kiadvány. Szeretném azt hinni, hogy a Nyitravölgy regéi az újszerűség érdekességével fognak hatni s azontúl valahogy úgy érzem, hogy könyvemmel egy hézagot is pótlók be, melyről a mult tollforgató! valahogy megfeledkeztek. A mondákat szóhagyomány alapján dolgoztam fel, s helyszíni kutatásokat végeztem ott is, ahol a mondának volt már irodalmi feldolgozása. (Az egyes mondák irodalmát különben a feldolgozott történet után ismertetem.) Amikor hozzáláttam a munkához, féltem: bármily szép is a Nyitravölgy mondavilága, nem fog tudni egy kötetre nyújtani anyagot — amikor befejeztem, vagy egy tucatnyi mondát kellett helyszűke miatt kiselejteznem. Kedves olvasóm szíves elnézését kérem tehát, hogy néhány monda gyűjteményemben már nem kaphatott helyet. Köszönöm mindazok fáradozását, akik anyaggyüjtö körutamon segítségemre voltak. Köszönöm Pallos István Írótársamnak, hogy segítségemre volt abban a munkában, mely lehetővé tette, hogy ez a könyv a mai sivár időkben megjelenhetett, köszönöm Dr, Faith Fülöpnek — akinek lapjában első tanulmányaim jelentek meg — hogy rendelkezésemre bocsájtotta a „Nyitravármegye" több kliséjét s köszönöm kedves olvasómnak az előlegezett bizalmat. Most pedig, kedves olvasóm — induljunk el a Nyitra mentén, s hallgassuk a főid dobbanó szívét — mikor a multak regélnek . . . OfJ