Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

A Nyitra eredete

A Nitra eredete. Trencsén, Tűróc és Nyitra határszögében opálos hegycsúcs szökken a magasba. Mintha a természet al­kotta volna meg ide határkőnek, hogy megossza a regé­nyes hegyvidéket a hármas megyei határ között. Meg­haladja az ezerháromszáz métert, oldalvást gyalult szirt­fokát az úszó felhők hermelintakarójába fúrja; Klaknak írja a térkép — sa peremébői felszökkenő szirtet Na­sensteinnek nevezte ei a nép ajka. Kifejezőbb elnevezést nem is találhatnánk rá. A csúcsszikla alakja valóban markáns sasorra emlékeztet. Ez adja meg a Klak jelleg­zetes panorámáját, melyet nem tud elfelejteni az, aki a különös csúcsot csak egyszer is látta. A Nasenstein azon­ban nemcsak a hármas-határ jelzőköve, de egyszersmind beköszöntője is hegyországunk festői vidékének, mely a Vágvidék és a Garampart szépségeive! kél versenyre. Közvetlen a Klak alatt másik csúcs húzódik meg, a Re­van. Oldalában fakad Szlovákia kanyargó folyója, a vad­regényes völgyű Nyitra. A Revan fenyői alatt gyújtjuk meg Aíadin-Iámpánkaí, hogy bevilágítsunk vele a mult mélyébe s az idők ködéből elővarázsoljuk a meséket, mondákat és legendákat, melyeket a Nyitra eredetétől kezdve takar. Mert monda őrzi mindjárt a folyó eredetét is — varázsos, régi néprege... A Revan oldalában — meséli a monda — ahol a Nyitra hét forrása búvik egy hatalmas tölgyfa gyö­kerei közül — egykoron sejtelmes erdő állott. Virág nem nyíllott benne, madár elkerülte, fái között ijesztő sötét le­begett — csoda-e, ha senki nem mert behatolni babo­nás mélyébe? Nem lakozhat ott más, mint maga az ördög — mondogatták a jámbor hegyi lakók — már pedig az ördöggel nem jó találkozni, még véletlenül sem ... Történt azonban, hogy egy vándorszerzetes ér­kezett el útjában a Klak erdőibe — s amint a rengeteg

Next

/
Thumbnails
Contents