Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

Bercsényi pihenője

Szomolánynál a kuruc fényes győzelmet aratott s egyelőre nincs remény segítségre. A vár így könnyen megközelíthető s a víz meg legfeljebb két napra ha elegendő. Pokoli ötlet volt megcsapolni a tavat! Kész lázadást okozott! Elég volna egy kuruc az egész várban, hogy bevegye a lázongó erődöt... Mialatt Marsinszky András nyugtalanul hánykódott ágyában, az erdők között hat kuruc kúszott előre a várárok felé. Forró júliusi éjszaka volt, a föld is meleget párolgott. Az újhold pedig keskeny sarlóban ott állott Berzseny felett... — Beszéltél vele ? — súgta oda az egyik kuruc a másiknak. — Igen — súgta vissza a megszólított. — A terv nagyszerűen bevált. A várban felbomlott a fegyelem és teljes a zűrzavar. Csak a vártorony ablakára figyelj, háromszor fog fellobbanni benne a lámpás! A harmadik fényjel azt jelenti, hogy a híd le van bocsájtva. — De hátha csapdába esünk? — szorongott Czelder Orbán, mert ő volt a kérdező. De a másik, a hadnagy iiem-et intett. Azóta, hogy a bajmóci leánnyal találkozott, a szerelem jogán beszélt. — A leánnyal az erdőben találkoztam. — mesélte halkan — A várból titkos folyosó vezet a szabadba*), ezen szállították a várba éjszakánkint az élelmiszert. A leány is az élelmiszer-szállítókkal volt künn, mikor a folyosó beszakadt. Haza akart jutni Bajmóc várába, apjához, aki több nyitramegyei nemessel együtt a várba menekült. Eltévedt az erdőben. Én mentettem ki a mocsarak közül, csak bízhatom benne? S aztán már üzent is, hogy a megbeszélt terv első része, a tó lecsapolása pompásan bevált. — Nézz oda — szorította most meg Czelder Orbán a hadnagy kezét. A toronyablakban valóban megvillant a fény. Egyszer, kétszer, háromszor. — Gyorsan — súgta Czelder Orbán — a híd felé! A bajmóci vár hídja le volt bocsájtva, mozdu*) A monda talán arra a folyosóra céloz, mely a bajmóei várkutat a privigyei plébániaudvarral kötötte össze s melyet az újabb kutatások már részben feltártak. — 31 —