Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

Négy Esterházy egy hullása

Négy Esterházy egy hullása. A Nyitravölgy keleti pereme igazán nem panaszkodhatik eseménytelen múltra. Hol a kunok árasztották el, hol a bessenvők — máskormeg a török száguldott végig falvain — egyszóval bőven öntözte a történelem esője. A kûnokat Aranyosmarót történelme tartja számon, a bessenyőket ma is nevében őrzi Zsitvabessenyő — a török uralmát pedig az egész alsónyitrai tájon máig is égető emlékként őrzi a nép ajka. Hogy az emlékek ugarán a legmélyebb nyomot a török hagyta vissza — ®nnak nemcsak az évszázados török uralom a magyarázata, de az Alsónyitravölgy fekvése is. Erre húzódott ugyanis a „béke" határvonala. A határ azonban legfeljebb arra volt jó, hogy a török most már tudatosan is a tilosban portyázzon. Ha valamelyik bégnek vagy agának zsákmányolni jött kedve, egyszerűen átcsapott a túloldalra, s mikor a magyar sereg üldözésére indult, már vissza is húzódott vonala mögé. Ez volt a jobbik eset. Máskor az elfoglalt falvakat egyszerűen „magtartotta" magának, s a határt „feltolta" az újonnan meghódított területek - fölé. Kis- és Nagyszelezsény, Velsic, Ebedec, Herestyén, Hizér — már a zsitvatoroki béke előtt is török járom alatt nyögött — Hullt, Óhajt, Rendvét, Verebélyt, Szenesét, Mányát vagy Belleghet a zsitvatoroki béke után „szerezte meg" magának a török s osztotta be az esztergomi bég hatáskörébe. Hozzá szállította az Alsónyitravölgy a véres verejtékkel előteremtett adót s ha a nagyszerű bég keveselte a baksist egyszerűen átruccant — néhány hasonlóan pénzéhes török főúr társaságában — egy kis „portyázásra". Természetesen a „határon" túlra

f, hisz az uralma alatt kínlódó magyar falvakat derék alantasi Allah nevében úgy kizsarolták, hogy a lakosság be— 138 —