Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

Jungfrausprung

A mégcsak szűkmedrű s inkább csak nagyobb hegyi patakra emlékeztető Nyijrát kelet felől is meredek hegylánc kiséri. A Zsgyár (Žiar) hegyvonulata ez : Nyitra és Türócvármegye határhegysége. Vadregényes hegykoszorú, mely a Wagenhalstól a Krönlsteinig szebbnél szebb panorámájú erdei tájakat, meredek szirtfalakat és életveszélyes hegyi átjárókat takar. Lám, egyik helye a „Strach"*) nevében is elárulja, hogy a halállal játszik az, aki vigyázatlanul baktat át a zöld erdőket oldalvást átszelő fehér csíkon: az országúton. Az országút jobbra vagy 200 méteres meredek hegyoldalban szalad a mélybe (oly hirtelen, hogy a szekér egy magasságban halad a perem tölgyeinek és fenyőinek koronájával), balra pedig meredek szirtfal emelkedik az égnek oly merően, hogy rossz reá felnézni. Vájjon ismeri-e a sziklabálványt a térkép, nem tudni — aligha. Az ittlakó németek Jungfrausprungnak nevezik s a sziklapárkányhoz, — mint neve is sejtetni engedi, — varázsos, romantikus meséjű mondát fűz a nép ajka. A XVIÍI-ik század küszöbén titkos hír röppent szét az országban. Súgva-bugva adták csak tovább az emberek, — mégis eljutott mindenki fülébe. Rákóczi Zavadkáná! átlépte az országhatárt! — morajlott a hír a köztudatban —, eleinte halkan, később egyre fokozatosan erősödve, végül is hatalmas viharban tört ki, mely megrázta az egész országot. Országszerte selymes zászlók libbentek fel — Szűz Mária képével s aranyhímzéssel állottak rajta a betűk: „pro patria et libertate". A hazáért! — újjongott fel a köznemesség, melyet sohasem tudott megingatni a császári udvar osztogatta cím és vagyon. A szabadságért! — tört fel az elnyomott jobbágy, akiben Dózsa György emléke ófa égett a meg*) Magyarul félelmei, rettegést jelent. — 15 —