Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

Jungfrausprung

szégyenítés fájó emléke és sebe. Nemesek siettek elő kúriáikból, hogy belőlük Bercsényi, Bottyán, Bezerédi vagy Ocskay legyen — elcsüggedt jobbágyok bújtak elő vackaikból, hogy belőlük rekrutálódjanak a piroscsizmás, délceg „szegénylegények", Rákóczi leghűbb katonái. Köznemes és jobbágy, pápista és kálamista egyaránt sietett a szűzmáriás lobogók alá, s nyomukban Felsőnyitrában is végigviharzott a szabadság szele. Salamon görögnek — akit valahonnan a Földközi tenger nyugodt hullámai mellől sodort ide a kalmársors kiszámíthatatlan szele — egyetlen leánya, Heléne tűnt el a felkelés hajnalán. Pedig hogy szerette Helénét! Magányos kettesben éltek a Nyitraperem kis falujában, úgy megszokták egymást, hogy Heléne nélkül már el sem tudta képzelni kis szatócsboltját, családi fészkét — és mégis! A szabadság pirkadtával eltűnt a faluból egyetlen leánya, Bercsényi táborában pedig egy hamvasképű, leányos arcú levente jelentkezett katonának. Nem való leánynak a háború — nevetett először Bercsényi a furcsa jövevényen s valóban ki gondolta volna akkor, hogy az elszánt leányleventéből egykor táborának kedvence lesz. Heléne kettős szerepet töltött be a kuruc táborban. Ott harcolt az első sorokban Heister labancai ellen, mellette ömlött a szegénylegények vére a nyitrai hegyek tisztásain — s este, mikor tárogató hangjai siratták az elhullott bajtársakat, — Heléne ott tett-veit a sebesültek körül, gyógyfüvet hozott az erdei tisztásról, fájó sebeket mosott a hegyi patak vizével, — hiába, az Isten is angyalnak teremtette ezt a lányt: „Rákóczi angyalának". Salamon hiába siratta odahaza egyetlen leányát, az ő életsorsát más irányította már — a szabadság csillaga. Történt pedig, hogy az egyik este, mikor az ádáz tusa után vér és a felkelő hold kárminos fénye együttesen hintette be a nyitrai hegyeket, — hiányzott a táborban „Rákóczi angyala"'. Reggel még látták, amint hatalmas fringiát forgat gyönge női karja, s zúzódtak alatta a labanckoponyák, délben már nyoma veszett. Az egyik kurucnak ugyan rémlett valami, mintha Rákóczi angyalának fekete ménje egy vérboborúlt testtel szágul-