Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

Az Isten lábanyoma

Az Isten lähanyoma. Etnográfiai tény, hogy a zoboraiji palócok jobban megőrizték a magyarság eredeti jellegét, mint népünk kompakt tömege. A magyarázat egyszerűen abban rejlik, hogy rég elszakadtak az anyatörzstől s a szláv nyelvtengerbe beékelődve, ügy őrizték meg magyar sajátosságaikat, ahogy ide hozták. * Népi charakterük ősibb és igazibb. A régi magyar népszokások, mint a farsangi „villőzés", vagy (a pogány tűzimádás emlékeként visszamaradt) „szentivánéji máglyagyújtás" ma is dívnak, a népdalokban ősi- magyar melódia rezeg ** — nem csoda tehát, ha a népmondák is primitív szépség varázsában csillognak... Csitár község után magányos oldalút kanyarodik le a maróti országútról s egyenesen a hegygerincnek szalad. Az ember azt hinné, valahol ott vész el a Zsibrica erdeiben — az Isten háta mögött, ahová még a madár is ritkán jár ám ha kíváncsiságból végig ballagunk ezen a különös oldalúton, völgykatlanba jutunk, melyet a Zsibrica és a Tribecs előhegyei zárnak be. A völgykatlan öléből magányos falucska mosolyog felénk : Zsére. A vándor a falu láttán összecsapja kezét! Megmagyarázhatatlan ez az emberi település itt a hegyek mélyén, félre az útvonaltól, a racionális település mágneses ösztönétől! A palócfalvak mind a hegygerinc oldalán megindult mezőségeken pihennek, ez az egyetlen — a völgykatlan mélyén. Miért keletkezett Zsére éppen itt, ennyire távol az élettől, világtól és országúttól ? Ha megkérdezzük Zsérén, hogy került a falu ide a világ végére — a palócföld egyik legszebb népregéjével felelnek... * Dallos István : Nyitrabarsi magyar palóc félsziget. ** Kodály híres dalait („Gerencséri utca", „A csitári hegyek alatt") itt gyűjtötte. — 115 —