Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

Szórád barlangja

dalma is jelentős. Elsőnek Mór püspök * írta meg, aki Szent Benedek elbeszéléseire támaszkodott. Foglalkozik a legendával Nyitravármegye monográfiája is, azt állítván, hogy Szórád nem élt a zobori barlangban — csupán Szkalkán. Bizonyítékot a monografia nem sorol fel s nem is igen találhat, mert hisz az évezred óta máig átkonzerválódott szóhagyomány bizonyítóerején túl, a könyv feltevése, hogy Szórád „csak" a kolostorban lakott s nem vonult fel a barlangba, ellentmond Szórád jellemének, aszkézist és önsanyargatás* kereső egyéniségének, aki már Czchova mellett is barlangban élt. Gabányi János feldolgozása szerint ** (a Mór-legendára támaszkodik) Szórád ereiben királyi vér folyt, Misztico lengyel fejedelemnek fia volt, akit testvére Boleszláv fényes küldöttség élén küldött Rómába, hogy megszerezze neki a királyi koronát. Zoreard — bár útközben rablók támadták meg — eljutott Szilveszter pápához, de Romulad atya tanácsára nem tért már vissza Lengyelországba, hanem a híres zobori kolostorba. A nyitrai szóhagyomány legendája egyszerűbb, népiesebb — s talán épp ezért szebb. A két szent álma nem volt nyugodt. Csák Máté az ezüstkoporsókat Trencsénbe szállíttatta és csengő pénzt veretett anyagukból. Hasonló sors érte az újabb koporsókat Ferdinánd alatt — azzal a különbséggel, hogy ekkor Bécsben vertek belőlük ezüst pénzt (1530). À törökvilág idejében a hamvakat a zobori Szent Márton templom rejtegette, majd a veszély elmultával Pálffy Tamás püspök készíttette el a mai ereklyetartót, melyet ma a Pribina templom (rács mögött) őriz falában a szentek hamvaival együtt. A Nyitrát ért csapások alkalmából (pestis, cholera) a két szent hamvait könyörgő processziók keretében hordták körűi a városban. A vár a két szentnek több szobrát őrzi, a vártemplom pedig Galliardi olasz festő Szórád festményét. Magában a barlangban egyszerű faoltár emlékeztet a zobori szent legendájára. * Szabó Károly: Emlékiratok a magyar kereszténység első századaiból, 103—190. oldal. ** Magyar várak legendái, II. kötet. — 109 —