Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

Mátyás király a palócok között

Mátyás király a palócok közt. A harangvirágos Zobor nemcsak afféle szimbolikus válaszvonalát képezi Alsó- és Felsőnyitrának — de földrajzilag is annak tekinthető. Dél felé lapályos rónákra tekint — észak felől viszont keletnek hajló hegygerinc előőrse. A Zobor kettős csúcsa, az öreg és új-Piramis itt irtványos, szamócás völgybe zuhan — de néhány száz méterrel odább újabb hegyekbe nő át — a Kisés Nagy Harancsba; a csitári hegyekbe. A csitári hegyek hspe-hupás egymásbanövő gerincben folytatódnak, majd meredek, hirtelen csúcsban: a Zsibricában. Magasabb mint a Zobor, kilátás róla azonban nem nyílik, erdő és bozót vadul keresztül-kasul nőtte kalapját, afféle záróstációja az északnak törő hegygerinc első szakaszának. Elmosódó színekben idáig kéklik a Tribecs; opálos csúcsát tipikusan díszíti egy magányos fa bizonytalanul vibráló kontúrja. A Zobor-Harancs—Zsibrica hegylánc két oldalán szelid falvak pihennek, ezek képezik a híres „nyitrabarsi palócfélsziget" törzsét. A hegygerinc baloldalát Egerszeg, Vicsáp, Menyhe és Béd szegik be, jobboldalt Gerencsért, Csitárt, Kolont fűzi fel a legendás hírű telep falvaiból az Aranyosmarót felé kanyargó országút. Hogy került ide a szlovákság tömbjébe ez a magyar település ? Hogy vert tanyát ez a különös, palócformájú nép itt a Zobor tövén, akár a székelyek a Hargitta alatt? Vitatkoztak felette eleget a szlovákiai magyar etnográfusok és történészek. Voltak, akik délibábos, antropológus elméletekkel a tatároktól származtatták le őket, (törzsük kivonulása után itt maradtaktak volna a zsibricai katlanban), mások * székelytörzsnek tekintik a hegygerinc oldalába szorult magyarságot s azt Dr. Ethey Gyula : A Zcborvidék múltjából. — 110 —