Csanda Sándor: Első nemzedék

A kritika,publicisztika és az irodalomtudomány képviselői - Fábry Zoltán

meg, kisebb írásait a CSK.P népfrontos napilapjában, a népszerű Magyar Napban, terjedelmesebb tanulmányait pedig továbbra is a Korunkban közölte. A népfront eszméjét nem taktikai meggondolásból, hanem teljes szívvel tette magáévá, s ez meglátszik irodalomszemléletének megváltozásán is. Kritikái megértőbbekké, körültekintőkké lesznek, s szempontjai közül egyre hangsúlyozottabbá válik a humanizmus eszméje. Az írónak a Magyar Napban mintegy kétszáz cikke, tanulmánya, naplójegyzete jelent meg, ezek nagy része megtalálható a Fegyver s vitéz ellen valamint a Palackposta című köteteiben. Ekkori írásainak fő célja a fasizmus németországi és hazai kiszolgálóinak leleplezése, megcáfolása — elsősorban a kultúra területén. A haladó hagyományokat is ekkor kezdi egyre fokozottabb mértékben újraértékelni (szembeállítva a reakció kisajátító kísérleteivel), s irodalomkritikáiban is előtérbe kerül az esztétikai mérték. A fasizmus nacionalista demagógiájának ellensúlyozására egyre többet foglalkozik a nemzetiségi kérdés megoldásának marxista szempontjaival, főként a szlovákiai magyar iskolák és a magyar nyelv sorsával. A müncheni diktátum után Fábrynak felajánlják az emigrálás lehetőségét, de ő szülőfalujában marad. 1939-ben élesen bírálja a Dél-Szlovákia elcsatolásával Magyarországra került írók szellemi pálfordulását, majd levonja a kiábrándulásokból következő tanulságokat: Szlovenszkói küldetés: 1938, Búcsú?, „Felvidéki szellem1939 végén teljes némaságra kényszerül, kétszer hurcolják el az illavai börtönbe, s csak a véletlennek és betegségének köszönheti, hogy életben marad. A fasizmus leverése után —• paradox módon — legjelentősebb szlovákiai magyar antifasiszta író is némaságra kényszerült. A kollektíven bűnösnek nyilvánított nemzetiséget védő, nagyszabású, de nem következetesen osztályszempontú esszéje, A vádlott megszólal (1946) ekkor csak szlovák nyelven, sokszorosítva vált ismertté, magyarul csak 1968-ban, a Stószi délelőttökben jelent meg. A gottwaldi „jégtörő" február után Fábry is újból szóhoz jutott. Már az Új Szó első számában megjelent Az első szó című írása, amely tízévi hallgatás után a nehéz időket idézi, s a nemzetiségi humanizmust, a más népekkel való békés együttélés eszméjét hirdeti. 1949-től kezdve az Új Szóban számos aktualizáló politikai cikke jelent meg: Helyreigazítás a béke nevében, Az aradi 292