Csanda Sándor: Első nemzedék

A kritika,publicisztika és az irodalomtudomány képviselői - Fábry Zoltán

tizenhárom, Az illavai lavór stb. A szlovákiai magyar irodalom újrakezdését, a „harmadvirágzást" elősegítő irodalomkritikai tevékenysége csak az első könyvek megjelenése után, 1954-ben, a Fáklyában bontakozott ki. 1958-tól kezdve tanulmányainak és terjedelmesebb esszéinek elsősorban az Irodalmi Szemle adott helyet. A Fáklyában jelent meg először a nemzetiségi irodalom kezdeteit felmérő két nevezetes esszéje: Harmadvirágzás, Kevesebb verset, több költészetet, amelyek a kezdő, kritikához nem szokott íróink közt rendkívüli visszhangot keltettek. Találóan mutat rá arra, hogy az ötvenes évek első felében megjelent szlovákiai magyar könyvek fő hibája a sematizmus, a frázísveszély, amely nemcsak a fiatalok, hanem a legtöbbet publikáló két idősebb írónk: Egri Viktor és Szabó Béla műveiben is megtalálható. 1953 után mintegy 12 évig rendszeresen foglalkozik a „harmadvirágzás" irodalmának értékelésével, nemcsak bírál, hanem írónevelő szándékkal tanácsokat is ad a hibák kiküszöbölésére. 1965-től kezdve csökken irodalomkritikai tevékenysége, s energiáját elsősorban antifasiszta életműve betetőzésének, az Európa elrablásának megírására fordítja. Közben sajtó alá rendezi vagy besorolja újabb köteteibe régebbi írásait is: a Palackposta (1960) a közvetlenül a második világháború előtt írt s a háború alatt hagyatéki letétként elhelyezett antifasiszta írásait tartalmazza, Kúria, kvaterka, kultúra (1964) címmel gyűjti egybe a két világháború közti kisebbségi irodalomra vonatkozó cikkeit, a régi Korunkban megjelent könyvismertetéseinek gyűjteménye a Valóságirodalom (1967), régebbi és újabb esszéit egymás mellett találjuk a Stószi délelőttök és a Vigyázó szemmel (Fél évszázad kisebbségben, 1971) című kötetben. Ezért kötetei megjelenésének évszáma nem esik egybe írásai keletkezésének időrendjével, s az is gyakran megtörténik, hogy egy késleltetett megjelenésű esszéjének számos gondolatát felhasználja más írásában, így például A vádlott megszólal egyes tételei megtalálhatók az előbb kiadott Antisematizmusban. Az ötvenes években Fábry újabb esszétrilógia kiadását is tervezte: A gondolat igaza (1955), A béke igaza (1956), de a harmadik kötet, az Ady igaza helyett 1957-ben Hidak és árkok címmel adott ki tanulmány- és kritikagyűjteményt. Harmadvirágzás címmel (1964) a felszabadulás utáni szlovákiai magyar irodalomról 293