Csanda Sándor: Első nemzedék

A líra - Mécs László

Őszi kép: apám s a béres szántanak, s én boldog gyermek ott vigyázok az üszőkre, míg a bokrok közt legelnek. Vadkörtének odvas törzse mellé nyirkos rőzsét hordok, meggyúl végre, mert a tűznek bűvös tót igéket mondok . . . A nemzetek, fajok egyenrangúságát számos költeményében megénekelte a keresztény szeretet alapján, és tény, hogy lírájának ez az eszmei tartalma is internacionalizmussal érintkezik, amint ezt Emberek vagyunk! című verséből is láthatjuk: Keresztény filmen láttam vad zsidókat, / amint verték Jézust vérlázítón: / — zsidók filmjén az inkvizíciónak / máglyáin égtek a zsidók, s a nézők / közt düh tombolt keresztényen, zsidón. / Testvér: én mindent láttam s megbocsátok! / Szánjuk, kit árnyékként a bűn követ, / mert testvérünk ő, s átka közös átok! / Magyar testvérek,germánok, szlovákok, I csak ki nem ember: vethet ránk követ. Mécs igen kedveli a balladai motívumokat, s epikusán kezdődő versei gyakran térnek át lírába. Egyik sokat idézett költeményében (Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!) élethűen leírja, hogyan talált rá egy távoli tanyán, május reggelén az öreg hadirokkantra : Apokaliptikus, vad formája és nézése: / a fél szemére vak, és helyén gödör van vésve, / haja nyíratlan, fél ősz, bozontos, mint szakálla / bakancsa és kabátja dróttal van összezárva. / A reggelt ráköszöntöm, mert testvér mód kíváncsi / vagyok sorsára, s kérdem: Mi jót csinálgat, bácsi? / Zord, bömbölő beszéde minden zugot betölt: / Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld! Ehhez az életképhez fűzi a költő lírai gondolatait a diplomatákról és bitangokról, kik öt évig kaszabolták ágyékok szép vetését, a földet letarolták, s végül saját pap költői hitvallását is: Testvéri szánalomból a szívem rádorombol: / Bátyám, én lelket oltok az evangéliumból, j midőn kobzom jóságos zenéjű verset költ: / vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld! A költő egyre több szavaló körutat tartott nálunk, Magyarorországon, Romániában, Jugoszláviában, Franciaországban, Németországban, a népszerűsége egyre fokozódott a hallgatóság és a katolikus olvasóközönség körében. Az irodalomkritika számos szakértője azonban szigorúan bírálta, néha valósággal támadta (József Attila, Fábry Zoltán), de ő nem hallgatott a kritikára. Pedig némelyik figyelmeztetés, például Illyés Gyuláé a Legyen 98