Csanda Sándor: Első nemzedék

A líra - Mécs László

világosság című Mécs-kötet megjelenése alkalmából lényegre tapintóan és tömören mutat rá a költő legfeltűnőbb hibáira: Versei gáttalanul ömlenek, és neki épp ez a fogyatkozása. Művére igazán áll, hogy kevesebb több lett volna. De hírnevet épp bőbeszédűségével hódít. Noha tehetségével is hódíthatna. De nem tud mértéket. Versei tarka áradásában helyet kap, ami csak közönségnek tetszhet. Ezek a versek így gyűjtőhelyei mindannak, ami a háború előtti nemzedék költészetéből a közönségbe átszivárgott, ami abban a másodlagosság és külsőség volt; a modor, a cifraság, a prófécia, az olcsóbb fajtájú szimbólum és az a tetszelgő elhivatottság és vezérkedés, amit már Ady is másodkézből, a romantikusoktól vett, akik még valóban politizáltak, és volt is szavuk a politikában. Mindehhez még az expresszionisták tulajdonságaiból is járul valami, az állítólagos modern társadalomszemlélet, ami mellesleg az expresszionistáknál is csak külsőség volt. Mécs, az elsajátításban roppant eleven szemű költő, sajnos, nem a lényeget sajátítja el. (Katolikus költészet. Nyugat 1933.) Később elhangzott költészetéről olyan vélemény is (Szalatnai Rezsőé), hogy az Ady-szólamok tulajdonképpen érdemet jelentenek lírájában, mert eljuttatják a nagy költő igéit „a kaszinókba, a katolikus legényegyletekbe, a konzervatív társadalmi körökbe" is, ahová ezek nélkül nem jutottak volna el. Ez azonban nem helytálló érvelés, hiszen Mécs költészetében az Ady-motívumok egy egészen más világképbe beágyazva, eltorzítva és az eredetinek nemegyszer ellentmondó tartalommal szerepelnek. Mécs lírájának egyik alapvető fogyatékossága bizonyára a túlságos termékenységből származik; élményeit nem eléggé kiérlelten és nem a legszabatosabban kifejezve, néha szinte vázlatszerűen önti versbe. Gyakori költészetében a képzavar, az erőszakolt rím és a naiv tudálekossággal prédikáló részlet. Falusi eredetű költői képeiből, mentorkodó hangvételéből gyakran a vidéki plébánosnak a híveit szem előtt tartó mentalitására ismerünk. Lássunk néhány példát zavaros vagy erőltetett költői képeiből: Az ő mintájuk a majom, a torkos és parázna fán sportoló, ki vériből minden lelket kirázna (Polgárok 1933-ban), Az élet kirakatában a meztelen Szerelem, csókpipacstenger közepén csobog a gyönyörpatak (Mi van a kirakat mögött?), Mi csapoljuk a mámor-hordót, álmok hegyét mi verjük csapra, vizébe vért keverve folyvást! Ó átkozott, ki romlott vérrel fertőzi meg a kék hegy álmát! (Álmok hegye). 99