Csanda Sándor: Első nemzedék

A líra - Mécs László

cializmussá válik, a Vaskó János és kedves családja című versében a nyomorúságos életkörülmények leírása után így vigasztalja a munkanélkülit: Sok Vaskó él a Földön, várják a Nyarat, a Jézustól megígért nagy Nyarat, midőn Isten jóságából arat mindenki, mint a madarak! Mécs költészete kevésbé érzékenyen reagált a nemzeti sorsváltozásra, az államfordulatra, mint a kisebbségi magyar költők többségéé, költői világképe ebből a szempontból Győry Dezsőével összehasonlítva fordított arányban fejlődött: a húszas évek elején több általános emberi, a harmincas évek végén pedig több nemzetiségi motívumot tartalmaz. Ez bizonyára azzal magyarázható, hogy Mécs szlovák környezetből származik (apját Martoncsíknak hívták). Életrajzi motívumokkal sűrűn megtűzdelt költészetéből idézzünk egy apjára vonatkozó részletet: Öt gyermek volt minden kincse és egy ócska zongorája. Pár selejtes földecskéje s évi hatszáz koronája volt a bér, hogy tót falucska ifjúságát tanítgatta. Kifogott a szegénységén: minden vágyát elaltatta . . . Kántor is volt: jámbor tótok zúgó, ősi ösztön-vágta énekáradását kottás, szent mederbe dirigálta. Nem hallottam énekelni magának, csak mindig másnak: esketéskor, vagy mikor a Temetőben új sírt ástak . . . Napról napra földre verte ellensége, a Szegénység, s mindig talpra segítette Isten és a jó reménység. Birkózott, imádkozott, és messze döngött férfilába: mert egyszerre három lánya városban járt iskolába. Tanítását elvégezve nem dőlt selymes pihenőre. Fogta botját s ment a messzi, partos hálátlan mezőre. Mint mesében a szegénynek: két tehénke volt az ökre, azzal szántogatta földjét s áldást szórt a zord rögökre. 7 97