Csanda Sándor: Első nemzedék

A líra - Mécs László

ismét az „utca söpredékére" figyel fel, mint egykor a „papok és írástudók" az első keresztény „csőcselékre" (A csőcselék, Két leány). A Hajnali harangszó ban vannak megdöbbentő, szociális témájú modern balladák is, mint példáu\ A nyomor balladája című. A költő egy nyári délelőttön öreg koldussal találkozik, aki a gróf kocsisa volt, amíg bírta a munkát. Nagy búzatábla mellett mentünk. Valahol dolgos kasza pengett. A vén koldus mesélte sorsát (olyan volt, mint egy ősz apostol) : Harminc évig szolgált a grófnál, ő vágott itten régen rendet, ő is szántott itt, míg kezében még hetykén pattogott az ostor. E föld szórta ifjúságát. . . Kitették, hogy kútját kimerték. Most koldus. Míg vak felesége mocsárba áll be minden reggel: lábára másznak a piócák, eladják s így vesznek kenyérkét. . . — Komor kíváncsiságtól égve a láphoz mentem az öreggel. Bűzhödt mocsárban állt az asszony, s vakon, révedve égre nézett. Szoknyája fel volt tűrve, combján sebek virultak minden ráncon, le-lehajolt, kitapogatta, ha valahol új csípést érzett. . . — Békák groteszkül gúnyolódtak az Ember-járta haláltáncon . . . Kis és nagy, lényeges és jelentéktelen dolgok közt azonban már a biztató kezdet idején sem mindig tud különbséget tenni. Az igazi élményt, költői hitvallást tükröző költeményei mellett gyakran találunk naivan paposakat s versbe szedett illúziókat. A Porszem a napsugárban című versében például arról énekel, hogy télen egy ibolyát fagyos kertjéből edénybe ültetett át, s addig melengette, amíg kinyílt, s ezzel iskolájában mosolyt csalt a kis, átfagyott proletárgyerekek arcára. Majd egy strófában leírja, hogy egy öreg néninek fél szekér fát adott. Ez az alamizsnaosztó motívum még számos költeményében előfordul. Később Mécs költészetében a szociális „valóságélmény" mindent megértő keresztényszo96