Csanda Sándor: Első nemzedék

A líra - Szenes Erzsi

i dőszakában válik uralkodóvá költészetében. Itt még csak a megcsalt szerelmes átmenetileg fellobanó gyűlöletéről van szó: Most arra kérsz, bocsássak meg neked, nem enyhülhetek meg irántad, nincs egyebem, csak a gyűlölet. Mikor már nem bírtam a szenvedést, egy fekete angyal szívembe tüzes üszköt vetett. (Válasz egy levélre) Az újabb kötet költői hasonlatai, képei szintén a természettel, a bibliával, némelyek pedig a rabsággal és a halállal kapcsolatosak. (A halál idézgetése inkább csak tetszelgés és költői túlzás; ez igazán csak néhány év múlva derül ki, amikor a költőnő valóban a halálra ítélendők közé kerül, s verseiben megrázó erővel fejezi ki ezt a szorongató érzést.) Költői kifejezőeszközei fejlődésének bemutatására idézzük néhány trópusát: Csak várni kell, hogy mint egy orkán, a földdel egyenlővé tegyen minket; Újra kivirul szerelmünk — széltől ültetett tűzpiros rózsa a sziklatetőn; De bomlott e lkembe lassan visszahúzódik a fájdalom, mint erdő mélyére a vad; Csak a szívem reszket az ágaskodó félelemtől, mint a vágóhídra vezető úton a kis borjak teste; a Te szemeid kitágulnak és megnőnek, mint két nagy tenger, melyeken a halálig eveztem; tisztán hallom, mint éjidőn a harang szavát; Az én lelkem a fegyencnő a börtönudvaron; úgy szeretnék átjutni a múltamon,mint egykor őseim a Vörös-tengeren ; önnön kezemmel téptem a szívem, mint holtak szívét a keselyűk; a versek ott gunnyasztanak a szívemben, mint télidőn a verebek az eresz alatt. Költői képei azonban néha zavarosak vagy szokványosak: úgy hajolok önmagam fölé, mintha . . . egy hamvvedret tartó márvány kő angyal lennék a saját síromon; a magkívánt szám, karom, kezem fegyveres gyilkosok, kik asszonyodnak életére törnek; akit átszúrtál a tekinteted fényes acéltűjével; a neved minden betűje egy-egy méregpohár; mint a tőr, amellyel átszúrtak egy szívet. A költőnő lírai pályafutásának erről a korszakáról így emlékezik meg 1941-ben írt naplójában: Hol vannak már azok az idők, amikor ez fontos volt, mikor olyan sokat jelentettek a férfiak, hogy még a verseket is kiűztem értük szívemből, s a fejemből a gondolatokat, 91