Csanda Sándor: Első nemzedék

A líra - Vozári Dezső

pesti villamos homályos peronján áll, esti randevúra siet, s ekkor zsebébe nyúl egy tolvaj; én szégyenemben meg fülig pirultam, / zsebem üres volt, kincs, se óra, tarka / bankó még egy se bújt meg oldalán, / szegény vagyok, kár, kár, de mit tegyek, / a villamosban akkor ott talán / először vágytam, hogy gazdag legyek. Egyik dalában pedig így summázza a tolvaj életének lényegét: A világ csak forog, forog, I egy szép napon elpatkolok, / í nem hirdeti más, hogy éltem: / ujjnyomom a rendőrségen. Szellemes iróniája egyszerre mar bele a kapitalista üzletemberbe és a félénk kispolgárba a Prém a kirakatban című költeményében: Pácolták és pucolták emberek a tigris bőrét, melynek most kerek 1000 dollár a tisztes bolti ára. Szájtátva nézünk mind a bestiára, kik arra tartunk nagy sietve éppen. Mindnyájunk sorsa Isten szent kezében. Vozárinak kevés verse jelent meg kötetben, ami azzal, a lírikusoknál ritka jó tulajdonsággal magyarázható, hogy szigorú bírálója volt önmagának, napilapokban megjelent költeményeiből igazi szakértelemmel válogatott három jelentősebb gyűjteményébe: Fekete zászló (Kassa, 1922), Szebb a sziréna (Pozsony, 1935), Vagy-vagy (Moszkva, 1944). Ezeken kívül lírai antológiafordítást adott ki a szlovák költők műveiből, fordított a cseh és a szovjet költészetből, igen sok publicisztikai írása és kritikája is megjelent a szlovákiai magyar lapokban. Az első Csehszlovák Köztársaság utolsó éveiben, a hitleri fasizmus előretörésének időszakában antifasisztává válik, s költészetének eszmeisége is elmélyül. A feszült idegesítően fojtó légkörben a költő a szabadságról dalol: Hol vagy, szabadság? Megtapintunk, ízleljük ízed édes cukrát, míg tank görög a szép mezőkön s veszett kutyák fenik foguk rád. Mint oltalmazzunk, rejtegessünk, hogy a hajnalt megérjük véled? Hová hasaljunk itt az éjben? 75