Csanda Sándor: Első nemzedék

A líra - Földes Sándor

ez még nem élet, ez csak írás hiszen a betűk előbb meghaltak egy sebzett szájon és csak azután kerültek eléd, egy festett arcot nézel aki magad is festett lárva vagy s ha itt mindig ugyanazt olvasod magad olvasod, magad nem változtál félember az, akivel itt beszélgetsz csak volna ember, ha te beszélni tudnál a némák is jobban megértik egymást szavaimat élő húsba vetettem hol legjobban fáj a szög és a kenyér s most élek, égek a kínotokban kitéphetetlen tövis bennetek: nem a békét, a harcot hirdetem ne enyhülj szavakon, én szúrlak tovább kínom nyughatatlan fullánkjaival felszabadult földek új kincseivel hogy indulj, lépj ki a fekete sorokból: harcolni és élni tanulj! Az idézett költemény már a harmadik Földes-kötetből való, s megtalálható benne az expresszionista líra néhány általános jellegzetessége: a vers a tömeg önkifejezése, tehát kollektív alkotás; a lírikus nem saját belső világát fejezi ki, hanem harcolni, élni tanít, vagyis igazságokat, eszméket hirdet. Azt is észrevehetjük e versen, hogy megtört a költőnek régebbi, mindent elsöprő, harcos, patetikus lendülete. Fábry Zoltán ezzel kapcsolatban menekülést, megalkuvást emleget, nem marxista íróbarátai pedig lehiggadásnak, letisztulásnak nevezik lírájában ezt a fordulatot. Mivel nem ismerjük életrajzi adatainak ide vonatkozó részleteit, csak arra következtethetünk, hogy megszakadt a párttal való kapcsolata, mert a húszas évek végén már nem szerepel Földes neve a kommunista sajtóban, s 1931-ben Az Útban már Fábry bírálja őt „balról", Erdőházi Hugó verseskötetéhez írt előszava ürügyén: Valaha mindnyájunk reménye, aki pozitív útmutatást 64