Csanda Sándor: Első nemzedék

A líra - Győry Dezső

lendülete s a nyomába lépő sok keserű kiábrándulás, az egész népre kiterjeszkedő szemlélete, lelkiismereti vívódásai, belső meghasonlottsága és újabb nekigyürkőzése a kikerülhetetlen feladatoknak: végül is egy kristályosan tiszta humánumot érleltek meg benne. Egyike lett ama kisszámú költőinknek, akik kelet-európai távlatokban látják a magyarság helyzetét. Győry a népek találkozásának, baráti együttműködésének útját egyengette olyan időkben, amikor ez úttörő tettnek számított. Mint politikus költőnek volt szava nemcsak a népét ért sérelmek láttán, hanem hitvallásában helyet juttatott a Duna-táj többi népének is, mikor e sorokat leírta: ... mindnek kívánom, amit egynek, hiszen közös a nyeremény, én minden népet féltek attól, amitől féltem az enyém. (Én minden népet féltek attól) S ha már a politika lett érdeklődésének legfőbb tárgya, becsületes, haladó szellemű költőhöz illően nem hallgatott akkor sem, amikor a fasizmus barbársága készült pusztulásba sodorni Európát, amikor a demokrácia ügye végveszélybe került. A kisebbségi sérelmek nem tették zárkózottá, egyoldalúvá, tekintete az egész látóhatárt felölelte, látta és hirdette, hogy minden erőt a humánum megmentésére kell mozgósítani. Számos kiváló antifasiszta, humanista költeménye van az 1938ban megjelent Zengő Dunatáj kötetében (Én minden népet féltek attól, Lidérc a Kárpátokon, Úgy lessük el, Útravaló szavak egy riadt jóbaráthoz stbj. Őszinte önvallomást, költői programot kifejező verse az Önvallomásféle. Győry a közvetlen fasiszta veszély idején sem lesz kommunista, de következetesen megmarad az erkölcsi igazság költői humanista álláspontja mellett: A nyelvem lóg. Az inam néha reszket. Tüdőmmel kezd ki már az orv aszály. De hogy más vállról emeljek keresztet, ki kellett ásnom az élet elvesztett titkát. S nem fáj már, amit tudni fájt. 41