Csanda Sándor: Első nemzedék

A líra - Győry Dezső

Igen, végére jártam már a végnek, s új élet nyílt rám a végek mögött: te is csak egy kis fodra vagy a népnek, s a sors értelme: nép lenni a népek, s ember lenni az emberek között. (Önvallomásféle) A Horthy-rendszer magyarországi és csehszlovákiai hívei nem nézték tétlenül Győry munkásságát. A Prágai Magyar Hírlapban hazaárulónak bélyegezték, s a harmincas évek eleje óta nem kapott magyar vízumot, nem utazhatott Magyarországra. A magyar nacionalisták különösen haragudtak rá a csehszlovák demokráciát támogató Magyar Újság szerkesztéséért. A költő 1938-ban, a bécsi döntés után nem is akart Magyarország területén maradni. Az önálló Szlovák Állam megalakulásának kezdetén bujdosnia kellett. 1939 karácsonyán azonban újra felemeli hangját: a kettős (náci és Hlinka-gárdista) cenzúra ellenére kiadja Emberi hang (Magyar Hegyibsszéd) című szenvedélyes, cselekvő humanista indítékú poémáját, melyben bátran és határozottan szembehelyezkedik a fasizmussal és hitet tesz az emberi haladás eszméje mellett. Ez a nagylélegzetű lírai-epikai költemény eszmei és művészi értékével Győry költészetének csúcsát jelenti. A tizennégy versre osztott ciklus elején visszatekint a háború által beárnyékolt gyermekkorára, az államfordulatra, az új rend igazságtalanságaira, ifjúkori és költői eszmélésére s a legfontosabbra: a lírai humanizmus megszületésére. A magas lírai hőfokon izzó gondolatok térben a kisebbségi sors széles, európai összefüggéseit, időben pedig a pillanatnyi igazságokban megvillanó örök igazságokat keresik. A költő világszemléletét a fasizmus kiváltotta világégés tragikussá és sötétté színezi: . . . most, hogy új dühök veszett nyála marja a föld csapágyait; s kígyóvérrel, zsivány velővel kenik az aljak vágyait; s országpelyvát sodor a bombás, gázzaltelt, történelmi szél; s bátorság békéről az ének 42