Csanda Sándor: Első nemzedék

Kitekintés - Irodalmunk fejlődése 1945 után

országokban ekkor általában uralkodó sematizmus és dogmatizmus, mind a kezdetlegesség és provincializmus. A sajtóban ugyan már 1951-ben hevesen bírálták az irodalmi sematizmust, de a megoldást általában szintén sematikus irányban keresték: az ideológiai képzettség elmélyítésében, a dolgozókkal való közelebbi megismerkedésben stb. Az 1958-as évet korszakhatárnak is tekinthetjük a szlovákiai magyar irodalomban, mert a XX. kongresszus után kialakultak a sematikus-dogmatikus irodalomszemlélet felszámolásának politikai és társadalmi feltételei. A különböző erők összeütközése jellemzi az Irodalmi Szemle indulása körüli viszonyokat, s az ellentéteket csak 1963-ban, az antisematizmus vitájában sikerült legalább részben tisztázni. Ezt a vitát Tőzsér Árpád indította Egy szemlélet ellen című cikkével a Hét hasábjain, s hozzászólt alkotó értelmiségünknek szinte valamennyi képviselője. Fábry Zoltán remek, de polemikus élű Antisematizmusa lett volna a kérdéseket tisztázó, vitazáró tanulmány, de ennek csak első fele jelenhetett meg a Hétben, a második része később és megrövidítve az Irodalmi Szemlében, ahol újabb vita kezdetét jelentette. Míg újabb epikus csak ritkán jelentkezik: Kövesdi János (András-napra megjövök, 1976; Alom a ködbikáról, 1980J, Bereck József (Vihar előtt, 1974; Öregem, az utolsó, 1911), Kovács Magda (Én, a csillagbognár, 1978J, Grendel Lajos (Hűtlenek, 1919), Fülöp Antal (Kedvező pillanat, 1980J, lírikusaink száma 1958 óta is egyre gyarapszik. A„nyolcak" antológiájában jelentkezők többsége azóta már önálló versesköteteket is adott ki, mint például Cselényí László, Gyüre Lajos, Kulcsár Tibor, Zs. Nagy Lajos, Petrik József, Simkó Tibor, Tőzsér Árpád. A hatvanas években önálló kötettel jelentkezett Gál Sándor, Tóth Elemér, Farkas Jenő, Batta György, Bárczi István. 1967—68-ban újabb, fiatalabb költőnemzedék indult, főként az Irodalmi Szemle Vetés rovatában. A legfiatalabbak (Tóth László, Varga Imre, Mikola Anikó, Kulcsár Ferenc) szinte valamennyien az avantgardista, absztrakt, groteszk költészet hívei voltak. Verseik a jugoszláviai magyar líra fiatal nemzedékével rokon vonásokról tanúskodtak. DÉNES GYÖRGY (1923—) adta ki a felszabadulás után az első verseskötetet Magra vár a föld (1952) címmel. Közérthető eszmei 327