Csanda Sándor: Első nemzedék

A kritika,publicisztika és az irodalomtudomány képviselői - Sas Andor

pontból határterületen épült, ahol három kultúra: a német, a magyar és a szláv érintkezik egymással. A reformkorszak egyik jellemző vonása a magyar előretörés, a német művelődési öntudat és a szláv nemzeti ébredés. A diéták városát nemzetébresztők látogatják vagy lakják. Itt mondja el szenvedélyes beszédeit Kossuth Lajos, Széchenyi István és Ľudovít Štúr. Járt itt Metternich, Talleyrand, Wellington, Kölcsey Ferenc és Petőfi Sándor. Palacký, a csehek nagy történetírója pedig a líceum diákja volt. Alig volt jelentősebb magyar író a XIX. század második negyedében, akinek fejlődésében ne jelentene állomást a reformkori Pozsony. Ez még Mária Terézia koráig visszanyúló hagyomány. A szerző hiteles képet fest könyvében a dunai gőzhajózás megindulásáról, a Vaspálya társaság megalakulásáról, a színházi, művészeti, tudományos, politikai és mindinkább fellendülő kereskedelmi életről — olvashatjuk a könyv hátsó borítóján. Sas Andor 1945 után megjelent tudományos művei közül kitűnik az Egy kárpáti latifundium a hűbériség alkonyán című, amelyet így értékel egy romániai magyar történész, Csetri Elek: A két világháború közötti időszakban írott munkáihoz képest Sas Andor új uradalomtörténeti monográfiája nagy lépést jelent előre a tudományos történeti f elfogás és módszer alkalmazásában. Könyvének tárgya, a birtoktörténet honpolgárságot kapott a marxista történetírásban is. Szemben az olyan polgári irányzatokkal, melyek a nagybirtok történeti jogát és a jobbágy-földesúr közötti idillikus viszonyt igyekeztek igazolni, a modern magyar történetírás a birtoktörténetet a gazdaságtörténet azon ágának tekinti, amelyből az agrárfejlődés — beleértve az árutermelő nagy- és középbirtok, valamint a jobbágygazdaságok előrehaladását, gazdálkodását — és a feudális viszonyok, valamint a falusi osztályharc kérdései az uradalmi és vármegyei levéltárak fasciculusai alapján leginkább tisztázható. Életművéről Párkány Antal írt monográfiát 1975-ben, Sas Andor helye a csehszlovákiai magyar kulturális életben. 307