Csanda Sándor: Első nemzedék

A kritika,publicisztika és az irodalomtudomány képviselői - Szalontai Rezső

SZALATNAI REZSŐ Sza latnai (Ráchel) Rezső író, publicista és történész Nagyszalontán született 1904-ben, meghalt Budapesten 1977-ben. Középiskolai tanulmányait Szakolcán, egyetemi bölcsészeti tanulmányait Pozsonyban végezte. 1927-től újságíró, a Magyar Újság, majd A Nap belső munkatársa. Később A Reggel, majd az ezt felváltó (az elsővel nem rokon) Magyar Újság állandó munkatársa, és pozsonyi tanár lesz. Egyik alapító tagja volt a Sarlónak, s részt vett számos haladó szervezet, többek között az Új Munka Társaság s a Munkásakadémia munkájában, a Fórum nevű művészeti folyóiratnak és Barta Lajos Új Szójának a szerkesztésében is. A húszas évek első felétől kezdve igen nagy számú politikai cikke, esszéje, történeti tanulmánya jelent meg a csehszlovákiai lapokban és folyóiratokban. Tanulmányai főként a szlovákiai magyar ifjúság, a nemzetiségi irodalom és a csehszlovák—magyar szellemi kapcsolatok problémakörében jelentettek számos új, eredeti gondolatot. Első könyve, a Van menekvés (Pozsony, 1932) címlapján Jócsik Lajos fényképével jelent meg, és a Sarlómozgalom szellemét tükrözi. A Van menekvés a sarlós ifjúságról, a szlovákiai (és részben magyarországi) irodalmi kérdésekről, művelődéspolitikai programokról és művészekről írt cikkeinek, esszéinek gyűjteménye. Szalatnai volt a Sarló egyik legképzettebb irodalomszakértője, de a könyvből az is kitűnik, hogy az író egy-egy kérdésben szembekerül a mozgalomnak a kommunista párt felé tájékozódó vezetőivel. Ezért — érdekes paradoxon — a könyvet megjelenése után elsőként Jócsik Lajos kritizálta Az Útban, Megszólal a címlap: az író ködbe menekül című cikkében. A szlovákiai magyar irodalommal kapcsolatos tanulmányai közül legterjedelmesebb és legjelentősebb a Győry Dezső költészete című (Magyar Figyelő 1935. 191—215.)- Összefoglalóan így érté308