Csanda Sándor: Első nemzedék

A kritika,publicisztika és az irodalomtudomány képviselői - Balogh Edgár és a Sarló

szociális problémák iránti érzékenységük jeleként — egyre határozottabban a társadalmi, politikai kérdések felé terelődött. A Sarló balratolódását már nem lehetett megállítani; a nyári szociográfiai vándorlások (regösjárások) alatt megismerkednek a fizikai munkások nehéz, küzdelmes életével. Egy ilyen szociográfiai célzatú falujárás naplóját először még a nacionalista ellenzék szócsöve, a Prágai Magyar Hírlap kezdte közölni (Tíz nap Szegény országban), de az ötödik részlet után a keresztényszocialista párt a folytatást megtiltotta, mert a főiskolások dokumentumaiban lépten-nyomon szociális problémákkal és forradalmi gondolatokkal találkoztak. A szociális tapasztalatok és a marxista irodalom tanulmányozása előresegítették a Sarlót a fejlődés útján. 1930-ban robbant ki a Sarló körül a második nagy botrány, ezúttal Budapesten. Március 15-én koszorút küldtek Petőfi szobrára, s a koszorún a Duna menti nemzetek szalagjain kívül még vörös szalag is volt. A pesti rendőrség megakadályozta a koszorú elhelyezését, egy szociáldemokrata képviselő interpellációt intézett a belügyminiszterhez, s az esetnek hatalmas sajtóvisszhangja támadt, így ütköztek össze a sarlósok a horthysta reakcióval, s a magyar belügyminisztérium feketelistára tette őket. Még ebben az évben szembekerültek a sarlósok a csehszlovák kormányt támogató emigráns magyar politikusokkal, az ún. aktivistákkal is. Ezt az összecsapást Kodolányi Jánosnak A Reggelben közölt, a Sarlót bíráló cikke váltotta ki. A csehszlovákiai magyar kormánypárti sajtó addig széles körű publikációs lehetőséget biztosított a sarlósoknak; a velük való összecsapás következtében a mozgalom elszigetelődött. 1931-ben a cseh burzsoázia csendőrsége Kosúton a sztrájkoló munkások közé lövetett, s a véres akciónak néhány sarlós is tanúja volt. Az esemény után megfigyelhető a sarlósok első nagyobb arányú politikai különválása: a félénkebbek és kevésbé öntudatosak nem követték a vezetőket a marxizmus—leninizmus útján, hanem a Sarlótól elválva igyekeztek bizosítani polgári egzisztenciájukat, vagy a kisebbségi magyar burzsoá pártokhoz csatlakoztak. A Sarlónak a kommunista párt felé tájékozódó, következetes tagjai 1931-től kezdve főként Az Út körül csoportosultak. A Sarló vezetője, Balogh Edgár 1931 végétől mintegy két éven keresztül végezte a szerkesztői munkát. Rajta kívül a mintegy száz szimpatizánst 298