Csanda Sándor: Első nemzedék
A kritika,publicisztika és az irodalomtudomány képviselői - Fábry Zoltán
Az Etnográfiai szocializmusban, az akkori sarlósok narodnyik nézeteit bírálja; e kritika bizonyára nem maradt hatás nélkül, amit a Sarló utána következő balra tolódása is bizonyít. A dialektikus materializmust elsajátító író nem csupán kulturális, hanem gyakorlati politikai kérdésekkel is foglalkozik írásaiban. Ezek után nyilvánvaló az összefüggés két 1931-ben kapott politikai tisztsége között: a párt megbízza őt Az Űt szerkesztésével, a stószi községi választásokon döntő többséget szerző kommunisták pedig a falu bírájává választják. Neve ekkor már országszerte ismert és becsült volt, több szocialista szellemű előadó körutat is tartott a köztársaság magyarlakta vidékén. Amint Az Út egyes számainak váltakozó összeállításából is látszik, Fábry a lapnak inkább főmunkatársa, mint főszerkesztője volt. A háborúellenes és antifasiszta számokat nagyrészt ő szerkesztette, a többit a pozsonyi szerkesztők: Balogh Edgár, Roth Imre, majd Balogh Dénes Árpád, egy nem állandó jellegű szerkesztőkollektíva segítségével, melynek hosszabb-rövidebb ideig tagjai voltak: Moskovics Kálmán, Ábrahám Vilmos, Stern László, Weiss Salamon, dr. Tuscherer Jakab, Terebessy János, Jócsik Lajos, Ferencz László, Peéry Rezső, Horváth Ferenc, Balázs András, Dobossy László, később Fedor János, Szőke Lőrinc és mások. Bennünket főként a folyóirat irodalmi vonatkozású cikkei érdekelnek, elsősorban Fábry Zoltán írásai, mert ezek határozták meg a lap kulturális irányvonalát. Az Út művelődési célkitűzéseit így hirdeti meg Fábry az első számban: A kapitalista-polgári társadalom még nem adta fel a harcot, végső kétségbeesésében kegyetlenebbé f okozza, brutálisabbá. Hogy pozícióját megvédje, hogy a döntés napját kitolja, nyíltan szövetséget köt a szociáldemokráciával és kiállítja neki a parlamentben, konferenciákon és irodalomban ( Thomas Mann, Döblin) az elismerő oklevelet: a szociáldemokrácia a polgárság megmentője! Csal, csábít, hazudik a legtökéletesebb irodalmi formában. íróik a semmi leleplezésére oldalakon át filozofálnak szocializmusról, „Új Munka" néven még szociális irodalmat is akarnak kolportálni. Mi nem hihetünk ilyen fogadkozásokban, mi nem hihetünk embereknek, akik külön tudnak választani „avantgardista irodalmat", és akik a valóságban a bolsevizmusról csak mint „ázsiai őrületről" beszélnek, és ugyanakkor Mussolininak és Pilsudskinak zengenek fenntartás nélkül himnuszo283
