Csanda Sándor: Első nemzedék

A kritika,publicisztika és az irodalomtudomány képviselői - Fábry Zoltán

kat. Mi nem támogathatunk irodalmat, mely csak az írók magánügye, és a valóságban a legveszedelmesebb falazás és kerítés, elagitálás az osztályharc frontjáról az irodalom privát szférájába . . . Képzelődés? Tudatosítás? Mi az irodalmat a forradalmi proletariátus szolgálatába állítjuk. Belőlük, hozzájuk akarunk beszélni. Közösen, együtt megalapozni azt, amire oly nagy szükség van: öntudatosító, tanító, toborzó, felrázó, változtató magyar szavakat. Irodalmat, ami a tömegé, irodalmat, ami útmutatás, ami kifejezője a proletár létnek, és így fejlesztője, ébrentartója a proletár öntudat igazi értelmének: az osztályharcnak. Azt az irodalmat, mely a Forradalmi írók Nemzetközi Kongresszusán Harkovban immár hatalommá és erővé kristályosodott. Mert csak így, ezzel a magunk kikristályosította irodalommal tudjuk felvenni a harcot az álirodalommal és álszocializmussal. Ez a mi javunk, vágyunk és fegyverünk: forradalmi proletárirodalom. Magunk hozzuk létre: tehát a legteljesebb kifejezésünk. Minden más (még látszólagos segítés és szolidaritás álarcában is) idegen és — így veszély. Mert ez a múlt útja, ez a gyávaság útja, ez az osztálybéke útja. Fábry Zoltánnak Az Útban közölt írásait, egy riportját kivéve, műfaji szempontból három csoportba sorolhatnók: a) politikai publicisztika, b) kulturális esszé, c) irodalmi recenzió. Cikkeinek ilyen megkülönböztetése kissé erőszakolt, mert egy-egy írásában rendszerint mindhárom műfaj keveredik: publicisztikájában nagyon gyakran hivatkozik az irodalomra, kulturális témájú írásait pedig erősen áthatja az antifasiszta publicisztikai szellem. Ez abból a tényből következik, hogy műveltsége erősen irodalmi, közlési módszere pedig publicisztikai jellegű. Nagy hatású, ma is lényegében hibátlannak mondható s a második világháború előkészítése idején valóban aktuális alkotásokat elsősorban gyújtó hangú háborúellenes, antifasiszta publicisztikájával hozott létre. Kevés írástudó ismerte fel olyan gyorsan és világosan, mint ő, milyen veszedelmet jelent a német fasizmus az emberiség számára. Publicisztikáját mindig a meggyőződés heve, az igazság mély átérzése fűtötte, ezért voltak cikkei és felolvasásai rendkívül népszerűek nemcsak a baloldali értelmiség, hanem a kétkezi dolgozók széles tömegei előtt is. Ízelítőül lássunk néhány mondatot Fábry egyik újságcikkéből: Az új német szellem: a gyilkosság kultúrája. Hitler egész egyszerűen egy hatvanmilliós nemzetet vezényelt 284