Csanda Sándor: Első nemzedék

A kritika,publicisztika és az irodalomtudomány képviselői - Fábry Zoltán

nevelkedik, Rozsnyón jár gimnáziumba, s onnan 1915-ben elviszik „önkéntes" katonának. Az első világháború emlékezetes élményévé válik, s erre írásaiban is gyakran hivatkozik: Az orosz altiszt már szúrásra emelte fegyverét, amikor a szememmel találkozott. Gyerekifjú voltam: lehetett a szememben valami csodálkozó szomorúság, mely kíváncsiság és búcsú is volt egyben. Nem tudom, mi történt: a gyilkolásra kész ember legyintően intett egyet, és továbbment. Mintha a horogra került halat visszadobta volna a vízbe: növekedj! Mintha emberré —• élővé, tudóvá — avatott volna: növekedj! Mintha itt és ekkor — 1916. szeptember 30-án — születtem volna másodszor. Itt és ekkor indultam útnak: egy majd negyvenéves élmény — harmincöt éves írói munkát eredményezett. Az első világháború determinálja későbbi vidéki magányát is; a fronton tüdőbajt kapott, s ezért ragaszkodik a stószi fenyvesek gyógyító környezetéhez. A háborúellenesség, az antimilitarizmus a forrása mély humanizmusának, mely a Csehszlovák Köztársaság megalakulása után egy elnyomott kisebbség, saját nemzetisége sorsának féltésével is színeződik. Ez tükröződik irodalmi tanulmányaiban és kritikáiban, melyek a Kassai Naplóban, az erdélyi Geniusban, a Szántó György szerkesztette Periszkópban és másutt j elennek meg. Első jelentősebb tanulmányai az emberirodalom célkitűzéseit szolgálják. Fiatalos pátosszal hirdetett humanizmusa és testvérisége részben még vallásos jellegű. Dadogva, montázsszerűen összerakott képekben, profetikus hangon fejezi ki emberszeretetét: Mert te vagy a próba, a kezdet: a mindenség elé állított ember . . . Áldott a költő szamaritánus, aki meglátja az útszélre lökött, kifosztott, ezer sebből vérző embert. Expresszionista stílusában Ady, Szabó Dezső hatására ismerünk, s már ekkor kikristályosodnak módszerének és sajátságos stílusának végig megmaradó alapvonásai: műveiben a líra keveredik a publicisztikával, az expresszionista szenvedélyesség az érzékenységgel. A húszas évek első felében publikált írásainak legnagyobb része könyvrecenzióként készült, de kettő — Irodalom és magyarság, írók és irodalom Szlovenszkón — tájékoztató és állást foglaló tanulmány. Mindkettőben harcol a kúria- és kvaterkakultúra ellen, bizonyos célt tűz ki, programot hirdet a szlovákiai magyar irodalom 279