Csanda Sándor: Első nemzedék
Kísérletek a dráma megteremtésésre - Sebesi Ernő
leges ember típusát a Mennybemenetel. Az asztalosnak, az öreg Varkolynak rákja van, de az orvos kíméletből nem mondja meg neki. A lánya, egyetlen támasza, azonban tudja ezt, s amikor az öreg azt kívánja, hogy karácsonyra varrasson neki új ruhát, ígérgetésekkel húzza az időt, mert szeretné megtakarítani a felesleges költséget. Az asztalos a betegre jellemző gyerekes makacssággal követeli az új ruhát, s nem érti lánya szokatlan viselkedését. Karácsony hajnalán azonban rádöbben, hogy lánya félrevezette, a temetésére tartogatja a pénzt: Fölösleges vagyok — zuhannak agyára a megismerések utolsó ütései. Ez hát a kegyelemdöfés. Végső erőfeszítéssel kiszédül a szobából. Műhelyében befekszik a maga készítette koporsóba, s ott hal meg. Sebesi tragikus történetei közül kiválik a harmincas években írt Bölcs a kisvárosban című elbeszélés, amely egy félkegyeiműről szól, de optimista, mikszáthi humorú cselekménye van. A tűzoltószerencsétlenség következtében félkegyeiművé vált Varholy belenyugszik sorsába, s végül még kedvét is leli abban, hogy a gyerekek vele szórakoznak, népszerűvé válik mint gúnyolódásuk tárgya. Egyszer becsukják, mert rongyaival bepiszkította a városi strand vizét. A gyerekeknek nagyon hiányzik, s amikor a miniszter érkezésére várakozók újból megpillantják a fogdából visszatérő Varholyt, felbomlik a rend, nagyobb sikere van, mint a miniszternek. Ezért újból fogdába zárják, de ő mikszáthi bölcsességgel búcsúzik: miniszter sok van, de Varholy csak egy. Novelláinak szerkezete egyébként a klasszikus szabályokhoz igazodik: a cselekmény egyenesen halad előre, egy eseményre és kevés szereplőre összpontosul, s az első mondattól kezdve minden rész a végkifejlet, a poén szempontjából van megfogalmazva. A befejezés ugyan különböző lehet, de néhány mondat elolvasása után már sejthető a legtöbbször tragikus végkifejlet. Sebesi elbeszéléseiben megtaláljuk a hagyományos novellairodalomra jellemző epikai fordulatot is. így például a tönkrement hídépítő — A különös kibic című elbeszélésben — már rég belenyugodott, hogy koldusként tengeti életét, de egyszer a kávéház ablakán keresztül kibicelni kezd a sakkozóknak. Izgalmában betöri az üveget, majd meghívják őt is egy partira, s akkor úgy érzi, visszacsöppent régi életébe. Később, kiábrándulva az „új közösségből", rádöbben, hogy akarata ellenére, öntudatlanul — 264