Csanda Sándor: Első nemzedék

Kísérletek a dráma megteremtésésre - Sebesi Ernő

és kilátástalanul menekül a koldussorstól, s felakasztja magár. Az öngyilkosság — mint a megtisztulás legerősebb eszköze — többször is visszatér az í ó prózájában. Sebesi eperjesi gyakorló orvosként gazdag lélektani ismeretekre, tapasztalatokra is szert tett, de néha nem kielégítő épp az orvosi témakörből vett elbeszéléseinek lélektani megoldása. A Magyar írásban Ne légy jó! (másutt A fölösleges ember) címmel megjelent novellája érdekes helyzetet mutat be. A nőorvosnak kollégája a nyári szabadság idejére átadja rendelőjét. Egy csinos fiatal lány művi abortuszra jelentkezik nála, s ő — szokásától eltérően — sajnálja a lányt, megpróbálja lebeszélni szándékáról. Unszolására a lány elárulja a gyerek apjának a nevét, s az nem más, mint az orvos fia, aki már a bankigazgató lányának a vőlegénye. A különös, de valószerű helyzet megoldásában Sebesi a klasszikus görög Oidipusz-tragédiát veszi mintául; a nőorvos így meditál: Felidézte a végzetet, egy gyerekes, jóhiszemű és ártatlan kíváncsiság miatt. Bűnhődnie kell, ez világos. De hogyan? Tudja magáról, hogy érelmeszesedésben szenved, erős szivarokra gyújt, hogy agyvérzést idézzen elő, s így hal meg. A megoldás lélektani szempontból nem kielégítő, mert a bűnt nem az orvos, hanem a fia követte el, tehát neki kellene bűnhődnie. Az elbeszélés Kényes ügy című dramatizált változatában (itt a cím is találóbb) így is történik; az apa megírja a bankigazgatóéknak, hogy a fia nem lehet a vejük, mert jellemtelen. Hasonló szövegvariációt többet is találunk Sebesi elbeszélései és drámái közt, ami azt bizonyítja, hogy intellektuális hajlamú író volt, a kiélezett helyzetek megoldására több változattal kísérletezett. Sebesi a korszak egyik legjobb drámaírója. Egyik nyilatkozatában említi, hogy drámaírással a húszas évek elején Bécsben kezdett foglalkozni, ahol kapcsolatban állt néhány Magyarországról emigrált szocialista íróval is: Egy évig Bécsben éltem. Nyomorogtam. Ez alatt az év alatt öt színdarabot írtam. Bécsből Eperjesre mentem, kórházban hospitáltam. Nem sok öröm. Nagy csönd, semmi élet, semmi kilátás! Irodalom — Szlovenszkón? (Kassai Napló, 1927. II. 3.) A nyilatkozat további részéből megtudjuk, hogy drámái közül a Haláljátékot becsülték legtöbbre, Hevesi Sándor, a budapesti Nemzeti Színház igazgatója 1926-ban el is fogadta, már a szerepeket is kiosztották neves színészeknek, azután mégsem adták elő. A dráma kéziratban maradt fenn egészen 265