Csanda Sándor: Első nemzedék

Kísérletek a dráma megteremtésésre - Sebesi Ernő

emberek lelki konfliktusait kell megfigyelni és ábrázolni. Legjobb szépprózai alkotásai igazolják, hogy nem tévedett. Az elmondottak arról is tanúskodnak, hogy Sebesi tárgyilagos epikus. Másokról, elsősorban nyomorultakról ír, míg a szlovákiai magyar elbeszélők többsége máig is vallomásos, lírai hajlamú: műveikben többé-kevésbé önmagukról és egyéni élményeikről írnak. Az író módszerében megtaláljuk a különösnek mint esztétikai kategóriának az érvényesülését is, ami főként a rövid prózában fontos, hisz a jó novellának, drámának általában egy-egy rendkívüli eseményre, rendkívüli hősre kell koncentrálnia. Sebesi elbeszéléseiben jórészt tragikus történeteket találunk. Nem véletlen, hogy gyakran ugyanazt a témát drámában és novellában is feldolgozza, variálgatja. írásainak egyik legerősebb oldala a lélektani motiválás: a konfliktus mindig a valóságból indul, reális oka van, majd a túl érzékeny vagy beteg egyéniség ezt felnagyítja, s a végén tragédiává (halállá, idegösszeomlássá) fokozza. A bajok eredője a háború, a nyomorúságos szociális körülmények, az egyén akaratától függetlenül keletkező testi és szellemi fogyatékosság. Az író elbeszéléseinek tipikus hősei a koldusok, utcalányok, abnormális figurák, testi hibával sújtottak, rabok, szerencsétlenek. Sebesi részt vett az első világháborúban, s háborús élményeinek hatására kezdett írni, hasonlóan a közeli szomszédságban élő Fábry Zoltánhoz. Elbeszélései közül csak egy fejezi ki tételes nyíltsággal az antimilitarizmust, az Elég volt! (Lélegző utca és Láz címmel is megjelent^. Leggyakrabban csak a szerencsétlen, testileg-lelkileg megnyomorodott katona sorsában érezteti a háború gyilkos valóságát (Az éhség, másutt Fajok keletkezése; feltűnő sajátsága, hogy történeteinek nehezen tudott kifejező címet találni, többszöri közlés esetén az elbeszélések címét gyakran megváltoztatta, javítgatta). A történet szerint az éhező, elcsigázott káplárt a lövészárokból a zászlóalj-parancsnokságra hívatják, s közlik vele a tragikus hírt, hogy öccse meghalt. A káplár „elvágódott", szava elakadt, majd a kapitány sürgető ajánlatára, hogy most kívánhat magának valamit, ennyit nyög ki: A . . . konzerveit akarom . . . Hol... hol vannak a konzervei? ... A háborúban az állati ösztönök uralkodnak az emberen — ez az elbeszélés kimondatlan mondanivalója. Egy másik rövid elbeszélésben, a Hektor János végzeté ben 261