Csanda Sándor: Első nemzedék

Kísérletek a dráma megteremtésésre - Sebesi Ernő

(másutt A név címmel) az ezredorvoshoz a szanitécek egy szimulánst hoznak, aki mindenfélét összefecseg, s csak közbevetőleg emlegeti, hogy szeret kutya módon járni és ugatni. Az orvosnak nincs türelme végighallgatni, s mint szimulánst elvezetteti a hadosztálybíróságra. A kísérő szanitécektől aztán megtudja, hogy útközben normálisan elbeszélgettek, csak egyszer követett el furcsa dalgot: egy fehér tilalomkőnél hátramaradt, felemelte a bal lábát, majd elfutott egy kutyaugatás irányába, alig bírták megfogni. Nagyobb lélegzetű és finomabb lélektani árnyalású novellája A gyáva hős (más címen Előítélet). Ebben egy militarista, német— magyar keveréknyelven beszélő kapitányt konfrontál egy pacifistának látszó, meghunyászkodó zászlóssal. A kapitány nem is tudatosítja, miért gyűlöli alárendeltjét (az író mintegy mellékesen elmondja, hogy a zászlós mindjárt megismerkedésükkor kártyán elnyerte feljebbvalója pénzét). A zászlós kisebb szabálytalanságot követ el, s a kapitány egyre ingerültebben bánik vele. Mikulás éjjelén az unatkozó katonák az őrmester vezetésével oroszoknak öltözve ijesztgetik a fedezékekben pihenő tiszteket, köztük a kapitányt is, aki először szörnyű haragra gerjed, majd maga is velük tart, hogy a „gyáva" zászlóst megrémítsék. Le fog előttem térdelni, hálóingben — gondolja elégtétellel a kapitány. Vadul megrohanják a zászlós deckungját, „ruki vverh", kiabálják. S itt következik az érdekes epikai fordulat, melynek az eddigi történet finom előkészítése volt: a meglepett zászlós lelövi az „ellenség" parancsnokaként hozzá betört kapitányt: Bátor gyerek vagy, Páczay . . . bekommst nagyezüst... — villant át a kapitány agyán, de hirtelen lerogyott, fehér fogsora tompa fénnyel villant. A zászlós nem bírja elviselni „hőstettét", idegösszeroppanást kap. Ez az elbeszélés 1930-ban (s később még A tolakodó) megjelent a Nyugatban is. Sebesi első elbeszélésgyűjteményét a Kazinczy Kiadóvállalat adta ki Kassán 1929-ben, Megrúgott emberek címmel. A kritika már akkor rámutatott az elbeszélő művészetének néhány sajátosságára. A Képes Hét névtelen recenzese írja: Ha életre kelnének Sebesi novelláinak hősei, furcsa gyülekezet tevődne össze belőlük. Ott volna a vak apa, a tanáraitól terrorizált pubertáskorú diák, az elbocsátott postás, a sármezőkön szenvedő katona, a szimulánsnak nézett elmebeteg, röviden: a társadalom outsiderei. Megrúgott emberek. 262