Csanda Sándor: Első nemzedék

Az elbeszélő irodalom - Szucsich Mária

SZUCSICH MÁRIA Barta Lajos felesége, szintén emigráns íróként élt Csehszlovákiában. 1886-ban született Pécsett, 1965-ben halt meg Budapesten. Máidiáklány korában elbeszéléseket közölt a pécsi sajtóban, 1910-ben Barta Lajossal Budapestre költözött, s ott elsősorban gyermekés ifjúsági alkotásokat írt a következő lapokban: Pécsi Napló, Az Én Újságom, Jó Pajtás, Kispajtás, Világ. A Magyar Tanácsköztársaság bukása után férjével együtt külföldre emigrált: Bécsben, Berlinben, Pozsonyban, Prágában, Londonban élt. Ezalatt írásai a Csehszlovák Köztársaságban magyarul és szlovákul, másutt pedig németül jelentek meg. Jelentősebb művei: Tavasztól télig (regény, Pozsony, 1928), Egy lány felszabadul (regény, uo., 1936), A lányok elindulnak (regény, Budapest, 1965). Első terjedelmes epikai alkotása, a Tavasztól télig jól sikerült életrajzi regény, egy tízéves lány naplója formájában számol be gyerekkori tapasztalatairól, erősen fejlett társadalombírálattal. Élesen kritizálja benne a kisváros magyar középosztályát, az első világháború előtti kispolgárság úrhatnámságát, képmutatását, szerencsétlenségét. A műről igen találó és elismerő ismertetést írt Illyés Gyula a Nyugatban: Szűcsiek Mária naplóját mindvégig változatlan érdeklődéssel olvassa az ember, ha nagy ritkán itt-ott meg is akad egy-két részleten. A naplót, ismétlem, egy tízéves kislány írja. Ennek a kislánynak önrajzolta alakja oly plasztikus, helyenként oly megható, hogy akaratlanul is Dosztojevszkij Nyetocská/ar juttatja eszünkbe, azonban néha ez a hang, gyermeki egyszerűségében is oly színezetet vesz fel, olyan kommentálást fűz megfigyeléseihez, amelyet már nehezen lehetne gyermekinek mondani. Mintha az író későbbi nézetein, tapasztalatain át nézné gyerekkori emlékeit. Nem könnyen tételezi fel az ember, hogy egy tízéves kislány ilyen társadalmi tájékozottsággal rendelkezzen, tapogatózva is olyan csalhatat244