Csanda Sándor: Első nemzedék

Az elbeszélő irodalom - Sziklay Ferenc

SZIKLAY FERENC A két világháború közötti csehszlovákiai magyar kulturális élet egyik vezető személyisége Aranyidán született 1883-ban., s Kassán halt meg 1943-ban. A tanári diploma megszerzése után Pozsonyban, majd pedig Szatmáron, Fehértemplomon és Kassán tanít, írói munkásságát irodalomtörténeti tanulmányokkal kezdi (a magyar tragédia fejlődéséről és Arany János verseléséről ír), s alighanem ez a műfaj felel meg leginkább egyéniségének. Az 1918-as államfordulat után elveszíti tanári állását, s életpályájának fejlődése más irányba fordul: újságíró és a szlovákiai magyar művelődés szervezője lesz. 1919-től kezdve néhány évig a kassai Esti Újságot szerkeszti nemzeti és kissé konzervatív szellemben. Később az ellenzéki pártok kultúrreferense lesz, noha nem kedveli a pártpolitikát, de az első Csehszlovák Köztársaság idején hosszú ideig nem engedélyeztek párton kívüli magyar művelődési szervezetet. Sziklay 1923 őszén újjászervezi a kassai Kazinczy Társaságot, amely még a múlt században alakult, de tevékenységét 1919-ben egy időre felfüggesztették. A társaság rövidesen megindítja a csehszlovákiai magyar könyvkiadást: két évig a berlini VoggenreiterVerlag magyar osztályán adják ki az itteni szerzők könyveit is, majd 1927-től Sziklay vezetésével önállósítják a Kazinczy Kiadóvállalatot. Az írók nagy többsége ekkor csak saját költségén tudja megjelentetni műveit, s az önálló könyvkiadás (állami támogatás nélkül) rendkívüli anyagi és szervezési nehézségekkel jár, amiről így emlékezik meg nemrég megjelent visszaemlékezéseiben a kortárs Gömöry János: Sziklay Ferenc az államfordulat után a kassai Kazinczy Társaság életre keltője és főtitkára lett. Kedves ideáját valósította meg, amikor ezt az egyesületet a Petőfi és Kisfaludy Társaság mintájára irodalmi társasággá szervezte át. Azon a véleményen volt ugyanis, hogy ilyen szervezetre a budapesti 216