Csanda Sándor: Első nemzedék

Az elbeszélő irodalom - Bányai Pál

után egy időre visszatért Szlovákiába, Besztercebányára, majd Budapestre került, s a budakeszi tüdőszanatóriumban halt meg 1943. december 13-án. Bányainak egyik osztályharcos riportjával a CSKP hivatalos magyar nyelvű lapjában, a Munkásban találkozunk 1928-ban. A címe: A kapitalista konszolidáció lučeneci képe, s bizonyára egyike Bányai első nyomtatásban megjelent írásainak. Később is írt riportokat és tudósításokat a munkások küzdelmes életéről, sztrájkjaikról: Čierna Skáláról, Polomkáról, Pohoreláról, Fülekről. Riportjainak mind mondanivalója, mind stílusa erősen hasonlít regényeihez; nyilvánvalóan ezek a riportok jelentették a nyersanyagot nagyobb lélegzetű epikájához. „Valóságirodalomnak", „szociális" regénynek nevezték a kritikusok Bányai első nagyobb epikai alkotását, a saját kiadásában 1934-ben megjelent Felsőgaramoi, melyben az említett riportok témáit is megtalálhatjuk: Mégis megindultak a munkanélküliek a vasútépítkezés helye felé. Losoncról, ahol sok gyár kéménye meredt füsttelenül az égnek, Apátfalváról, Gácsról, ahol fogatlan öregaszszonyokként sírtak a szövőgépek, Korlátiról, ahol megpenészedtek a kövek a bazaltkőbányában, Zólyomból, ahol patkányok tanyáztak az edénygyár megsiketült termeiben, Besztercebányáról, ahol hallgatott a gyufa-, posztó-, bútorgyár, ahol hallgattak a fűrészek, a Zólyombrézó környéki falvakról, az egész Felsőgaram völgyéből. Amint az idézetből is látjuk, a regény egyes részei riportszerűek; ez megfelelt a szocialista esztéták akkori programjának is, sőt a mű egyik kritikusa, Fábry Zoltán azt kifogásolja, hogy a regény nem következetesen — elejétől végig — ilyen: Vannak valóságregények, melyek zenélni akarnak. Valóságregények, melyek a téma primitívségében megsejtik a szunnyadó kottát, és görcsösen, fegyelmezetlenül magukhoz kaparintják és megerőszakolják. A valóságból zene csap ki; fák, rét, állatok, emberek egy nyelven beszélnek, és mégsem érezzük a valóság költészetét: a valóság teljes, maradéktalan megragadását. Bányai Pál kisregénye, a Felsőgaram, a szocialista realizmus példája, de Bányait a szavak zenéje elragadja, az emberi sorsok ízét kóstolgatja, szelet zúgat és az erdő orgonáját. (Korunk 1935. 155.) Kitűnő kritikát írt a Felsőgaramról Szalatnai Rezső is a Masaryk Akadémia folyóiratába, a Magyar Figyelőbe; jellemző megállapí162