Csanda Sándor: Első nemzedék
Az elbeszélő irodalom - Bányai Pál
tásaiból idézzük: A Pór Bertalan kitűnő rajzú címlapjával megjelent regényke tipikus szlovák hegyvidékre vezeti az olvasót, a Garam mentére, erdők világába, szegényke falvak mozdulatlan, dohos szája elé, melyből a végén felsikít a zendülés szava. Ami közben van: az a falu örök élete és parasztok, favágók, munkások dicstelen eposza, az életigazság szomorú zátonyra futása, melyet jól ismerünk egyébként is tapasztalatból, érdemes híradásokból, ennek a különös kis országnak szemünkhöz tapadó társadalmi fátumából. Piviár Janó, a nagy darab ember, a regény főhőse olybá tűnik, mintha az egész vidék, az egész sors szimbóluma volna. Éppen annyi benne a valóság vérre menő elhitetése, mint a kikerekített példakép klisé-valósága. S ilyen felemás matériából gyúrta az író az egész regényt. Lehet, s nyilvánvaló, tudatos apriorisztikus gondolat eredményeként állt minden így elő, az író elvonta a valóságból, mert hisz többször is épp az önkéntelen, apró helyeken olyan jeleket találhatunk, amelyek azt bizonyítják, hogy a forró anyagot az író saját tapasztalatai révén szerezte. De ez a regény minta után készült, a tudatosság alkotó eszközeivel, döntő ihletesség híján. Szabályos és pontos írásmű, mindent elmond, amit el akar mondani, mint egy jó riport. Természetesen a cselekményre fordít főleg gondot. S a regény csupa cselekmény. A jellemző általánosságok ismert sorrendje ez, melyek magukkal viszik a történetet, anélkül, hogy ezen az úton kimélyítenék, megindokolnák az egészet, anélkül, hogy bekapcsolnák a művészeti alkotás fokozatába. A különösségek, minden regény sajátos s emlékezetes ízei: hiányzanak belőle. Csak az általános talált itt otthont. Innen van, hogy a kis regényke alakjai is tiszták, jók vagy rosszak, romantikus körvonalúak. Ami a mai regényt rangos olvasmánnyá teszi: a lélektani elemzés, az esszé vegyítése a lírával s az értelmi anyag súlya és könny ed kezelése: ez bizony majdnem teljesen hiányzik ebből a könyvből. A Felsőgaram úttörő jelentőségét mindenekelőtt abban kell látnunk, hogy az első marxista szellemű, munkás tárgyú regény a csehszlovákiai magyar irodalomban, de megtalálhatók benne mindazok a hibák és fogyatékosságok, melyek a későbbi, felszabadulás utáni, sematikus irodalmunkat is jellemzik. Bizonyos marxista igazságokat ismeretterjesztő módon, sablonosan mond el, hősei nem eléggé életszerűek, inkább egy előre elgondolt politikai tétel illusztrálására szolgáló figurák. Egy Garam menti szlovák favágó munkanélkülivé válik, családjával együtt nyomorban 163
