Csanda Sándor: Első nemzedék

Az elbeszélő irodalom - Barta Lajos csehszlovákiai munkássága

A néhány számot megért Világ címlapján Lőrincz Gyula háborúellenes linóleummetszeteivel jelent meg. Az író számos szlovákiai előadó körutat tartott, jelentős irodalomszervező tevékenységet fejtett ki, létrehozta a rövid életű írók Kiadóvállalatát, részt vett a szellemi népfrontot kezdeményező érsekújvári Tavaszi Parlamenten, melynek eredményét így összegezi a Magyar Napban: A Tavaszi Parlament meleg lendületessége nemcsak egy szellemi kirándulócsoport hangulati melegsége volt, de kölcsönös jóhiszeműség az iránt, hogy mindenki őszintén akarja azt, amit hirdet. Még annak az árán is őszintén, hogy talán nem lehet mindent egészen megvalósítani. Az igaz embernek a Tavaszi Parlament után történelmi érzése van. Történelmi munkák olvasásakor szokott föllépni az ilyen érzés — a múltra vonatkozóan: mert az ember újra és újra azt látja, hogy az élő nemzetek végül a haladás felé ívelő nagy kiegyenlítődéseket hoznak létre önmagukon belül! Az ilyen kiegyenlítődések nagy áldozatokkal szoktak járni. Habár föltenni, hogy a kisebbségi sorsdráma nyomása is a mi számunkra már most terem ilyen kiegyenlítődést?! Hogy megélés lesz belőle és nemcsak történelmi olvasmány unokák részére? Bizonyos: 1936. április 19-i vasárnapja óta a szlovenszkói magyar kultúrára egész más szemmel kell nézni! Az írónak Csehszlovákiában kiadott szépprózai alkotásai közül főként két terjedelmesebb regényét: a Múltat és A sötét ujjat kell számon tartanunk. A Múlt először Bécsben jelent meg 1920ban, de főként Szlovákiában terjesztették, 1930-ban pedig Ungvárott is kiadták Barta Lajos válogatott munkáinak harmadik köteteként. A mű (alcíme: A csodálatos iskola) középpontjában egy művelt zsidó tanító falusi magániskolája és kultúraterjesztő tevékenysége áll. Az erősen drámai jellegű alkotás a fojtogatóan nehéz légkört és a kisemberek elesettségét ábrázolja; témáját bizonyára ifjúkori, falusi élményeiből meríti. A kocsma, Barta írásainak szinte állandó motívuma, már a mű elején feltűnik. A kocsmáros söre vígan fogyott, de a kocsmáros nem örült ennek. Akárhányszor csak friss sört tett az asztalra, hangosan mindig azt mondta: „Itt a sör, disznó, részeg fráterek!" Mert bár az alkoholfogyasztásból élt, az alkoholistákat megvetette. A két részeges tanítót különösen utálta. Az ilyen tanítók mellett butaságra van kárhoztatva a falu ifjúsága. A község néhány zsidó kispolgára saját költ156