Csanda Sándor: Első nemzedék

Az elbeszélő irodalom - Barta Lajos csehszlovákiai munkássága

ségén tanítót hozat Pestről, aki gonddal és szakértelemmel foglalkozik egy növekvő létszámú iskola tanulóival. A filmszerűen váltakozó cselekmény során később előtűnik Barta kedvelt témája, a szociális magyar parasztvilág. A nagybirtok és a bányavállalat árnyékában kínlódnak a szerb, magyar és német parasztok. A sűrű, izzadságos légkörben élő kispolgárok lányainak nincs más reményük, mint jól férjhez menni. A partiképes férj utáni vadászatban azután ott vesztik el pártájukat, ahol ez számukra a legkevésbé célszerű. Találóan állapította meg a műről a kommunista napilap, a Kassai Munkás névtelen méltatója: A regényt ez a szomorú, vigasztalan hang uralja mindvégig. Barta Lajos tudja már, hogy ebből a tespedt, minden ízében romlott levegőből nincs csak egy kivezető út: nem lehet és nem szabad itt részletfoldozgatásokkal kísérletezni, nem lehet itt egy jobb jövőben, megértésben reménykedni — hanem fel kell ülni a kocsira és el! El a rohadásból, el a falu megfertőzöttségéből, el ettől az egész társadalmi rendtől — hogy az új légkörben, az új társadalmi rendben, újból kezdhesse az egész életet. (1921. I. 6.) A Csehszlovákiában kiadott másik regénye, A sötét ujj (a felszabadulás után Gyár címmel jelent meg) a magyar paraszttársadalom válságát és az ipari kapitalizmus keletkezését ábrázolja. A mű egy-egy motívuma Móricz Zsigmond epikájára, főként az Űri muriva, és a Kivilágos kivirradtigxa. emlékeztet (pl. a tönkrement, duhajkodó, táncoló gazda). A regényt megjelenése alkalmából pontosan jellemezte Illyés Gyula a Nyugatban: Barta Lajos ebben a regényében a magyar parasztok sorsával egy társadalmi mozzanatot, a vidékre kiterjeszkedő nagytőke munkáját akarta illusztrálni. S mivel hőseit csak ebből a szempontból világította meg, az egyoldalú alakokat tudatosan mint árnyképeket vonultatja fel az apokaliptikus égen, hogy elmondhassa erős, nyers magyarságú biblikus kommentálásait és próféciáit. így aztán persze az árnyképeket csak sziluettformájuk után ismerhetjük meg, magyar paraszt voltukra pedig csak a hagyományos magyar gesztusok, a borivásban tarkóra csapott tenyér s a nóta közben sötéten az égre rezgő mutatóujj után következtethetünk. De ismétlem, úgy tűnik, hogy mindez tudatosan vagy formai szükségszerűségből történik így. A fontos itt a szél, a kollektív sorstragédia, a besötétedő ég, amely alatt,valóban, minden tehén fekete. 157