Csanda Sándor: Első nemzedék

Az elbeszélő irodalom - Barta Lajos csehszlovákiai munkássága

Az idézetből sokat megtudunk Barta alkotó módszeréről is, melyet itt „természetes realizmusnak" nevez (ő maga írta az említett „egykenovellát"). Már ekkor és későbbi epikai alkotásaiból is megállapítható;, hogy az író a huszadik századi magyar széppróza tudatos kísérletezői, továbbfejlesztői közé tartozott. Mi az új Barta epikájában, ami megkülönbözteti pl. Jókai vagy Mikszáth elbeszélő módszerétől? A legfeltűnőbb talán a „Nagy Fétisnek" nevezett fogalom (elidegenedésnek, kafkás törvényszerűségnek is lehetne nevezni), mely a dolgok, a jelenségek fölött áll, s könyörtelen erővel irányítja őket. A paraszt nem akarja megöletni feleségét, a terhes asszony sem akar meghalni, de van egy kényszerítő törvényszerűség: ha több gyermekük lesz, elaprózódik a kisbirtok, rosszabbodnak az utódok megélhetési feltételei. Ezért hívatják a bábát (mert egy másik, hivatalos törvény a magzatelhajtást tiltja), s az ostoba beavatkozásával előidézi a halált, a családtagok pedig szomorú egykedvűséggel megvárják, míg az asszony elvérzik, s szinte „természetes" az ilyen gyilkosság, mert megszokott jelenség a falu életében. Közbevetőleg jegyezzük meg, hogy magyarországi szakemberek és kritikusok általában a magyar latifundiumokban látják e törvényszerűség fő okát, pedig az sokkal általánosabb, megvolt a kapitalista Csehszlovákiában a nagybirtokok felosztása után is: Barta ifjú barátja, Sellyei József is számos művében ábrázolja ezt a jelenséget. A fétisszerű törvényszerűségek hatását ábrázolja Barta több más művében, pl. a gyárak keletkezésével kapcsolatban is. Az 1929-ben Pozsonyban indított Új Szó című irodalmi, művészeti, társadalmi folyóiratban van egy, a folyóirat megszűnése miatt félbemaradt regénye, a Gyárépítők, melynek szinte valamennyi megjelent folytatásában ilyen, embertől elidegenedett erők hatását ábrázolja. A gyár keletkezését Franz Kafkára emlékeztető víziókban mutatja be: a hely, az idő, a szereplők személye nehezen konkretizálható, csak homályosan sejthető. Idézzük a mű bevezető részét: Egyszer csak elkezdett ott keletkezni valami. Mindig nagyszerű, ha valami keletkezik; mert erők mozdultak ott meg. Az ember is az erők egyik formája. De vannak olyan erők is, melyeknek nem ember, nem állat, nem tárgy a hordozója, hanem az erő valamely viszonylatból áll. Ilyen erő működött ott a folyó partján is, ahol az új gyár keletkezett. Ez a viszonylat abból állt, hogy voltak tár149