Csanda Sándor: Első nemzedék

Az elbeszélő irodalom

is. A magyarul és németül egyaránt író Neubauer Pál 1936-ban A jóslat című regényével elnyerte egy nemzetközi kiadói pályázat német nagydíját (1200 pályamunka közül). A szépprózában és a költészetben egyaránt kitűnt a szocializmussal rokonszenvező Juhász Árpád és Jarnó József. Jelentős kulturális szervező és szépprózai munkásságot fejtett ki Sziklay Ferenc, a kassai Kazinczy Társaság és az azonos nevű könyvkiadó vezetője. Ismert, középszerű elbeszélők: N. Jaczkó Olga, Szombathy Viktor, Farkas István, Rácz Pál, Erdőházi Hugó, Lányi Menyhért, Vécsey Zoltán, L. Kiss Ibolya és mások. A Franklin Társulat kiadásában 1935-ben megjelenő Szlovenszkói magyar elbeszélők című antológia előszavában így írnak epikánk sajátságos jellegéről: Sokáig tartott, míg az új szellem pubertásának két alapsajátsága, a líra és a vitairodalom után megjelent az elbeszélő költészet. Az az epika, mely elhagyta a primitívség szféráját, és művészetté nemesítve tükrözte már az elmúlt szellemi vajúdások eredményét. Az elbeszélő költészet, amely nem jelent többé mesterséges és politikai célokat szolgáló regionalizmust, hanem súrlódás nélkül beilleszkedve a magyar irodalom egyetemébe, mégis magán viselte az eredetiség nyomait. A jelen könyv bizonyítani óhajtja, hogy a szlovenszkói magyar elbeszélő költészet kiforrott művészi alkotásokkal rendelkezik, s méltán tart igényt ugyanolyan érdeklődésre, mint amilyet az erdélyi irodalom keltett az elmúlt években Budapesten. Új vonást, új árnyalatot hoz, s talán a legszociálisabb, a legdemokratikusabb művészet — ha szabad az irodalomban ezt a szót használni —, amivel a magyar irodalom rendelkezik. 146