Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása
II. Kisebbségi Golgota
lyének alapján kijelölt magyarok átköltöztetését. A lakosságcsere gyakorlatilag 1947. április 12-én kezdődött, s 1948. június 10-én ért véget, bár néhány kitelepítetteket szállító tehervonat még később is elhagyta Csehszlovákiát. A tényleges lakosságcsere 1949. június 5-én fejeződött be: ezen a napon lépte át Párkány és Szob között a csehszlovák—magyar határt az utolsó család. „Az ún. lakosságcsere persze kudarccal végződött, hiszen mind Prága, mind Pozsony teljesen irreális számadatokból indult ki. Csehszlovákia anyagi és erkölcsi kára óriási volt. Sajnos, sem az akkori, sem a jelenlegi generáció nem tanult belőle." A magyarok vagyonának elkobzásával temérdek jogszabály foglalkozott. A hatóságok négy éven át konfiskálták a magyarok földjeit, házait, mindennemű ingatlanát, s osztogatták a magyar vidékre települt szlovákoknak. Mint már említettem, a Szlovák Nemzeti Tanács 1945. február 27-én nagy jelentőségű rendeletet hagyott jóvá a németek és a magyarok, valamint a szlovák nemzet árulói és ellenségei mezőgazdasági ingatlanainak elkobzásáról. Ezt a jogszabályt egészítette ki az SZNT 1945. augusztus 23-án elfogadott 104. számú rendelete 6 3, amely március 1-jei, tehát visszamenő hatállyal látott napvilágot. A vagyonelkobzás feltételeit hivatott kiegészíteni. Ezeket az 1. § tartalmazza. A nemzetiségi hovatartozás megállapításakor ezúttal is a családi érintkezésben használt nyelv volt a mérvadó, továbbá valamely magyar vagy német politikai párthoz való tartozás 1938. szeptember 29. után, illetve az 1929 után végzett népszámlálások valamelyike alkalmával bevallott nemzetiség. Némi enyhülést jelentett az SZNT Elnökségének 1965. január 23-i 17. számú határozata, a titkos jelleg megszüntetése után (1965. február 23.). Lehetővé tette, hogy a hatóságok méltánylást érdemlő esetekben megszüntették a családi házak konfiskációját. A magyar nemzetiségű lakosok esetében az említett rendelet még meghagyta az 50 hektár alatti mezőgazdasági ingatlant. A február 27-i 4. számú rendeletet természetesen hatályban hagyta. E jogszabály rendelkezéseit tovább szigorította az SZNT 1946. május 14— i 64. számú rendelete, 6 4 amelynek I. cikkelye szerint azonnali hatállyal és térítés nélkül el kellett kobozni minden német és magyar nemzetiségű személy mezőgazdasági ingatlanát, tekintet nélkül annak állampolgárságára, továbbá a szlovák és a cseh nemzet, valamint a Csehszlovák Köztársaság ellenségeinek mezőgazdasági vagyonát, tekintet nélkül azok nemzetiségére és állampolgárságára. Ez, az 1946. május 28-án hatályba lépett jogszabály a magyar nemzetiségű személyek esetében már nem határozza meg a földterület nagyságát. A konfiskáció minden mezőgazdasági ingatlanra vonatkozott, amely magyar nemzetiségű személy tulajdonát képezte. A Szlovák Nemzeti Tanács 1947-ben tovább szigorította egyes rendelkezéseit. A december 19— i 89. számú rendelet I. cikkelye szerint azokat a mezőgazdasági ingatlanokat is el kellett kobozni, amelyeket a német és a magyar nemzetiségű személyek 1938. szeptember 29. után adtak el, s olyan személyek tulaj97
