Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása

II. Kisebbségi Golgota

elvesztik. Biztosítottak lesznek a szabadságjogok, s tilos lesz faji alapon megkülönböztetni az állampolgárokat. A VII. fejezet Kárpátalja kérdésével foglalkozik. A kormány abban reménykedik, hogy ez a kérdés Kárpátalja népének demokratikus úton kinyilvánított akarata szerint nyer megoldást. A kormány ilyen értelemben teszi meg az előkészületeket. Az VIII. fejezet a leglényegesebbek egyike. Minden kertelés nélkül kimondja, hogy azok a német és magyar nemzetiségű személyek, akik az 1938-as müncheni döntés előtt csehszlovák állampolgárok voltak, visszakapják állampolgárságukat, de csak akkor, ha aktívan harcoltak Henlein és a magyar irredenta pártok ellen, kiálltak a Csehszlovák Köztársaság mellett, s akiket München és 1939. március 15-e után a német és a magyar államhatalom ellenállókként vagy a Csehszlovákia iránti hűségük miatt üldözött, bebörtönzött, koncentrációs táborba zárt, vagy akiknek külföldre kellett menekülniük, s ott tevékenyen részt vettek a Csehszlovákia felújításáért folytatott küzdelemben. A többi német és magyar nemzetiségű állampolgártól meg kell vonni az állampolgárságot. Azokat a németeket és magyarokat, akiket majd elítélnek a köztársaság, valamint a cseh és szlovák nemzet ellen elkövetett bűncselekmények miatt, nemcsak hogy megfosztják csehszlovák állampolgárságuktól, hanem örök időkre a köztársaságból is kiutasítják, hacsak nem sújtják őket a legsúlyosabb büntetéssel. Azokat a németeket és magyarokat pedig, akik a müncheni döntés után költöztek a Csehszlovák Köztársaság területére, azonnal kiutasítják az országból, amennyiben nem indul ellenük bűnvádi eljárás. Ez volt az a fejezet, amelynek megvitatására a csehszlovák emigráció vezető politikusai és a hozzájuk csatlakozott további politikusok az 1945. március 22—29-én tartott moszkvai tárgyalásokon csupán öt percet szenteltek. A XI. fejezet a földreformmal foglalkozik. Egy új földreformot a kormány azért akar végrehajtani, hogy a „cseh és szlovák földet" egyszer s mindenkorra kiragadja a német és a magyar nemesség és a nemzetárulók kezéből, s azt a cseh és szlovák földműveseknek és földnélkülieknek adhassa. Helyesli az ellenséges és áruló elemek földjének elkobzását, amelyet a Szlovák Nemzeti Tanács foganatosít, és helyesli, hogy ezeket a földeket a mezőgazdaságban dolgozó személyek között osztják fel. Egyúttal ígéri, hogy az ország területén hasonló intézkedéseket foganatosít majd. Nemzeti Földalapot hoz létre, amely majd átveszi a németek és a magyarok elkobzott földjeit, épületeit, élő és holt leltárát, bármilyen állampolgársággal is rendelkezzenek. Nevezetesen azokét, akik hozzájárultak Csehszlovákia feldarabolásához és megszállásához, továbbá azokét, akik elárulták a nemzetet, és aktív segítséget nyújtottak a német és a magyar megszállóknak. A földeket és a velük összefüggő egyéb vagyont minden kártérítés nélkül fogják elkobozni. Az így megszerzett mezőgazdasági ingatlanokat cseh, szlovák és ukrán földművesek és mezőgazdasági munkások között osztják fel. A XV. fejezet az iskolák problémájának „megoldásával", az oktatási és kulturális intézményekben, valamint a sajtóban, a rádióban és a film területén végrehajtandó alapos tisztogatással foglalkozik. Szavai szerint kiselejtezik az el86