Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása
II. Kisebbségi Golgota
cikkben óvták az Ideiglenes Nemzetgyűlést ettől a lépéstől. Arra kérték, vizsgálja meg, melyeket lehetne kiegészíteni, esetleg hatályon kívül helyezni . Még olyan írás is megjelent, amely szerint a problémát nem az Ideiglenes, hanem a végleges Nemzetgyűlésnek kellene megoldania és szabályoznia. Az ellenzék azt szerette volna elérni, hogy ha már — egyetlen deklaráció nélkül — újjászületett a csehszlovák állam, az alkotmányosság is helyreálljon az országban . Akadtak azonban politikusok, akik minden erre irányuló kísérletet elutasítottak 3 9. Az ellenzék lassan elhallgatott. Ilyen politikai hangulatban került sor a szavazásra 1946. március 28-án. A 300 képviselőből 1912 volt jelen, s mind a 191 megszavazta a törvényt: tehát több, mint a jelenlevők háromötöde, amit erre az esetre az 1945. augusztus 25— i 47. számú köztársasági elnöki alkotmánydekrétum 3. cikkelyének 3. bekezdése előírt. A távolmaradottak száma 109 (a parlament képviselőinek több mint egyharmada) volt 4 0: ezek többségükben a Csehszlovák Nemzetiszocialista Párthoz, a Csehszlovák Néppárthoz és a szlovákiai Demokrata Párthoz tartoztak. A látványos és kínos legalizálás megtörtént. A jóváhagyott dekrétumok közé tartoztak egyebek között a magyarokat és a németeket diszkrimináló és a vagyonukat konfiskáló dekrétumok, mint például az 1945. május 19— i 5. számú köztársasági elnöki dekrétum, az 1945. június 21— i 12. számú köztársasági elnöki dekrétum, az 1945. július 20-i 28. számú köztársasági elnöki dekrétum, az 1945. augusztus 2-i 33. számú köztársasági elnöki alkotmánydekrétum, az 1945. október 25-i 108. számú köztársasági elnöki dekrétum. Az ismeretek birtokában nem lehet kétségbe vonni, hogy az 1945-ös esztendő folyamán kihirdetett diszkriminációs dekrétumok alkotmányellenesek voltak, s természetesen embertelen végrehajtásuk is az volt. Ilyen volt hát az alkotmányosság közvetlenül a második világháború előtt és után a Csehszlovák Köztársaságban. Ide fajult a demokrácia. 2. A Kassai Kormányprogram és következményei A csehszlovákiai német és magyar nemzeti kisebbség szempontjából figyelemre méltó a kormányprogram V,, VIII., XI. és XV. fejezete, valamint a Kárpátaljával foglalkozó VII. fejezet. Vegyük sorra őket, tekintsük át röviden a tartalmukat! Az V. fejezet az államigazgatás átszervezéséről szól. Határozottan leszögezi, hogy a közügyeket a jövőben a nép által választott nemzeti bizottságok fogják intézni. Azokban a községekben és járásokban azonban, ahol állami szempontból megbízhatatlan, nem szláv lakosság él, ideiglenes közigazgatási bizottságokat alakítanak. Éberen fognak ügyelni arra, hogy ezekben az orgánumokba ne furakodjanak be olyan elemek, akik együttműködtek a megszállókkal, támogatták az árulókat, és az ellenség szolgálatában személyes előnyökre tettek szert. A kormány támogatni fogja a (...) férfiak és a nők általános választójogának bevezetését 18. életévüktől kezdve, s azt kiterjeszteti a véderő tagjaira is. A nép árulói és az ellenség támogatói mind aktív, mind passzív választójogukat 85
