Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása
II. Kisebbségi Golgota
ző funkciót töltötte be, törvényhozó hatalommal nem rendelkezett 2 7. Edvard Beneš már 1940. október 15-én kiadott egy köztársasági elnöki alkotmánydekrétumot a törvényhozó hatalom ideiglenes gyakorlásáról; ezt a londoni csehszlovák hivatalos közlönyben („Úřední věstník československý") 2es számmal tették közzé 2 8. E „jogszabályban" az áll, hogy mindaddig, míg nem lesz lehetőség az 1920. február -én elfogadott Alkotmánylevél második fejezetének rendelkezéseit megvalósítani, a köztársasági elnök a kormánnyal együtt fogja gyakorolni az Alkotmánylevél 64. §-ának 1. és 3. pontjában foglalt elnöki jogokat, amelyekhez a Nemzetgyűlés hozzájárulása szükséges. A köztársasági elnök továbbá halaszthatatlan esetekben jogosult megváltoztatni, hatályon kívül helyezni törvényeket, vagy újakat alkotni. Ennek az elnöki alkotmánydekrétumnak a rendelkezése később némiképp módosult. A törvényhozó hatalom átmeneti gyakorlását az 1945. február 22-én Londonban kiadott 3. számú köztársasági elnöki dekrétum29 (republikálva a csehszlovák hivatalos lapban 1945ben 21. számmal) az 1940. október 15— i köztársasági alkotmánydekrétum (republikálva 1945-ben 20. számmal) 2. §-ának hatályát addig az ideig hoszszabbította meg, míg meg nem alakul a csehszlovák törvényhozó testület, s nem fogja őt kötni az 1942. november 27-i 12. számú alkotmánydekrétum 3. cikkelyének második mondata 3 0. A köztársasági elnök tehát törvényhozó hatalmat gyakorolhat az államtanács megkérdezése nélkül, éspedig mindaddig, míg meg nem alakul a Csehszlovák Köztársaság ideiglenes törvényhozó testülete. Az említett 3. számú köztársasági alkotmánydekrétumnak a 2. cikkely rendelkezése szerint csak akkor kellett hatályba lépnie, ha majd a köztársaság területén megalakul az elnök által kinevezett kormány. így kerül sor a köztársasági elnöki dekrétumok, illetve a köztársasági elnöki alkotmánydekrétumok kiadására. Az érdekeltek egyébként feltételezték, hogy az ily módon alkotott jogi normák csak akkor válhatnak Csehszlovákiában valóságos jogszabályokká, ha azokat ismét elfogadják és kihirdetik, republikálják. Ez történt az 1940. október 15— i 2. számú és az 1945. február 22-i 3. számú köztársasági elnöki alkotmánydekrétummal is: a törvénytárban (Sbírka zákonu a nařízení) az 1945-ös év folyamán 20. és 21. számmal republikálták őket 3 1. Ez volt hát a köztársasági elnöki dekrétumok és alkotmánydekrétumok „alkotmányos"" alapja. Legalábbis mindaddig, amíg azokat visszamenő hatálylyal jóvá nem hagyta az Ideiglenes Nemzetgyűlés. Akadtak azonban szakemberek, akik szerint a külföldön megalakult és székelő csehszlovák állami szervek törvényhozó és más jogi aktusai — ideiglenes jelleggel — a csehszlovák jogrend részét alkották. A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a köztársasági elnök törvényhozó hatalmának semmiféle alkotmányos alapja nem volt. Nem is lehetett, hiszen az Alkotmánylevél 56—69. §-a nem adott az elnöknek olyan jogot és lehetőséget, hogy valamikor is törvényeket alkothasson a Nemzetgyűlés helyett, az alkotmány megváltoztatásáról már nem is beszélve. Ezt a hatalmat Edvard Beneš a háború idején bevett gyakorlat szerint vindikálta magának, Az 1938. december 15—i 330. számú alkotmányellenes „alkotmánytörvény" szerint igazodva. 3 2 A 83
