Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása

I. A magyar- és németellenes diszkrimináció szellemi genezise

geket. Ugyanekkor nagy csöndben megkezdődtek a behívások, a határőrségeket megerősítették, a cseh vezérkar hozzáfogott a határerődök felszereléséhez, a betonárkok építéséhez, a drótsövények felállításához. Valóságos hadiállapot következett be, először a német—cseh határvidéken, azután sorban a köztársaság többi határvonalain. Prágát az sem állította meg végzetes útján, hogy a szudétanémetek után a többi elnyomott nemzetiségek is megmozdultak. Megérkezett Prágába az első lengyel jegyzék, amely élesen tiltakozott a tescheni kerületben folyó és onnan Lengyelországba is átcsapó kommunista propaganda ellen, azután a felvidéki magyar párt juttatta kifejezésre a magyarság állásfoglalását. Az Egyesült Magyar Párt a szorongatott magyarok számára önrendelkezést, egyenjogúságot követelt, választ azonban nem kapott Prágától. Az elkeseredés és izgalom a végsőkig fokozódott, a panaszokat rideg hallgatás, vagy merev elutasítás követte, a németek, lengyelek, magyarok, szlovákok és ruszinok körében egyaránt. Olyan izgalmas feszültség támadt a prágai uralom alatt álló területen, hogy egész Európa beleremegett. A láz átfűtötte az országokat és népeket mindenütt a kontinensen. Cseh mozgósítás, véres összecsapások, kisebbségi statútum ... Megérkeztek az első hírek arról, hogy a birodalmi kormány teljes mértékben támogatja a karlsbadi programot, követeli a cseh állam átszervezését, valamennyi nemzeti kisebbség teljes önkormányzatát, követeli egyúttal a szovjetszövetség felbontását is. (...) Prágában az egyik angol—francia jegyzéket a másik után nyújtották át, egyre nyomatékosabban tanácsolva a békés megegyezést, a német követelések teljesítését, s azzal együtt a magyar és lengyel kisebbségi kérdések kielégítő megoldását. (...) Közben hirtelen kiderült, hogy a cseh nemzetvédelmi miniszter két tartalékos korosztályt, meg a különleges fegyvernemek tartalékosait „rendkívüli gyakorlatra" hívta be. Ehhez a prágai kormány magyarázattal is szolgált: a tartalékosoknak alkalmat akarnak adni a legújabb fegyverek használatának begyakorlására. Még riasztóbban hatott az a hír, hogy a Szudétavidéken vér folyik. Egerben cseh rendőrök agyonlőtték a német önvédelmi szolgálat két tagját, Prágában pedig hivatalos jelentést adtak ki: a fegyverhasználatot szabálytalan magatartásukkal maguk az áldozatok idézték elő. Vér folyt Prágában, Brünnben, Morva-Ostrauban, Chodauban és Komotauban is. Cseh nacionalisták csaptak össze mindenütt német tömegekkel, mindenütt igen sok volt a sebesült, majdnem mindig és mindenütt szudétanémetek. Cseh áldozatai ezeknek a harcoknak alig akadtak, pedig csak Komotauban ötvennél több volt a súlyos sebesült. Berlinben és természetesen egész Németországban határtalan felháborodás támadt, az egész német közvélemény szinte izzott haragjában. Ekkor kereste fel Henlein Prágában Milan Hodžát (május 24.) és megkezdte vele tanácskozását a titokzatos „kisebbségi statútumról". A megbeszélésen mindössze annyi derült ki, hogy a kisebbségi statútum nincs kész, még sokféle megvitatáson és kiegészí42