Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása

I. A magyar- és németellenes diszkrimináció szellemi genezise

tésen kell átmennie, mielőtt Henlein és a többi kisebbségi vezérek megismerkedhetnek vele. A Szudétavidéken azonban tovább folytak a véres összecsapások; fegyvertelen német tömegek csatáztak fegyveres rendőrökkel, csendőrökkel és katonákkal, a német—cseh határon pedig egész repülőrajok keringtek, cseh repülőgépek hol itt, hol ott „tévedtek át" német területek fölé. Sehol sem keltett meglepetést az a hír, hogy Konrád Henlein és Milan Hodža tárgyalásai ilyen körülmények között semmiféle eredményre nem vezettek. Amint Henlein elutazott Prágából, a határvidékek még jobban átalakultak katonai táborokká. A német lapok többoldalas beszámolókban ismertették, milyen nagyarányú erődöket építenek a csehek a határon, hogyan erősítik meg a hídfőket és városokat. És a német beszámolókat követték az angol jelentések: Ward Price, a Daily Mail szerkesztője gépkocsin bejárta az egész határvidéket, s mindenütt páncélerődöket, betonárkokat, gépfegyver- és ütegállásokat látott, mindenhol felvonuló csapatokkal, hadianyag-szállítmányokkal, motoros ágyúkkal és tankokkal találkozott. A cseh kormány állig fegyverben akart tárgyalni nemzetiségeivel, legfőbb érvnek a mozgósítást és hadikészülődést tekintette. Hitler nürnbergi üzenete: szűnjön meg a három és félmillió szudétanémet elnyomása Lord Runciman tárgyalásaival, a cseh kormány titokzatos nemzetiségi statútumai körül folytatott vitákkal, a szudétanémet, később a felvidéki magyar területeken lezajló, többé-kevésbé véres összecsapásokkal telt el egész augusztus, sőt szeptember eleje is. Az Európára nehezedő feszültség fokról-fokra, hétről-hétre tűrhetetlenebbé vált. Különös feltűnést keltett szeptember legelső napjaiban az a hír, hogy a francia kormány nagyszabású tartalékost hívott be és a francia készültséget a Maginot-vonalon is megerősítette. Berlin azzal a bejelentéssel felelt ezekre az intézkedésekre, hogy Németország is gondoskodik megfelelő rendszabályokról. A szudétanémetek és a berlini kormány változatlan erővel hangoztatták tovább, hogy nem törődnek bele Prága zsarnokságába, meghátrálás nélkül követelik a teljes egyenjogúságot. Ezután következett Adolf Hitler (...) emlékezetes nürnbergi beszéde, amely valóban minden tekintetben megérdemli a történelmi jelzőt. Hitler 1938. szeptember 11-én, vasárnap este mondotta el beszédét a nürnbergi pártkongresszuson; ettől kezdve gyorsult meg a cseh válsággal kapcsolatos események kifejlődése és fokozódott végül kábító rohanássá. Az egész világ feszülten várta a beszédet, s azt jóformán valamennyi európai és amerikai rádióállomás közvetítette. (...) Németország és a Szudéta-vidék német lakossága határtalan ujjongással fogadta Adolf Hitler kijelentéseit. Komor, feszült csend támadt ugyanakkor az egész világon; az angol kormány a késő éjszakáig szakadatlanul tanácskozott, Párizsban, Rómában, Wahingtonban és a diplomácia más központi műhelyeiben lázas tevékenység kezdődött meg. Hirtelen mindenütt emlegetni kezdték a népszavazást, mint a népi problémák megoldásának egyetlen eszközét. Csupán Prága tartott ki tovább is makacsul, semmivel sem törődve régi álláspontja 43