Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása

I. A magyar- és németellenes diszkrimináció szellemi genezise

Földmíves és Kisiparos Párt nevében éles hangú bírálatban részesítette azt a felháborító szándékot, mely szerint a földreformot annak végrehatói majd esetleges „a magyarság letörésére használják fel". A párt álláspontját tolmácsoló vezércikk konkrétan leszögezte, hogy a Kisgazda Párt is híve ugyan a földreformnak, de követeli az alábbi három szempont szigorú betartását: 1. A magyar lakosságú területeken elsősorban az ott lakók kapjanak földet. Ha elég jelentkező nincs, úgy más vidékiek is, de csakis magyaroknak szabad földet adni. 2. Vegyes nyelvű vidékeken minden nemzetiség csakis ezek arányszámának megfelelő százalékban kaphat földet. Ha elég helybeli jelentkező nincs, úgy az arányszám az idegenekkel szemben is betartandó. 3. A parcellázás mindkét fenti esetben csak oly mértékben vihető keresztül, hogy ne fossza meg kenyerüktől azokat, kik nincsenek abban a helyzetben, hogy birtokot átvegyenek, vagy kik megélhetésüket mint gazdasági cselédek jobban látják biztosítva, mintha 10—15 hold földhöz jutnak. Ilyen esetekben a nagybirtok csak addijr a határig osztható fel, míg a vidék népének megélhetését nem veszélyezteti. A kisgazdák közlönyének idézett vezércikke világosan kifejtette tehát a párt állásfoglalását a földreformmal való, akkor még csak feltételezett, nemzetiségi visszaélés veszélyére, s végül mintegy mementóként leszögezte: „Ha a földreformot csak a magyarságot szétforgácsoló, megsemmisítő eszköznek tekintik, mely arra való, hogy magyar vidéket kiforgasson eddigi képéből és több százezer magyart földönfutóvá tegyen, úgy előre is figyelmeztetjük, hogy ez ellen a szándék ellen minden rendelkezésünkre álló eszközzel harcolni fogunk."

9 Az Országos Keresztényszocialista Párt kezdetben mintha kevésbé gyanakvóan viszonyult volna a földreformban rejlő esetleges magyarellenes szándékok iránt. A párt első programváltozatai nem is tartalmaztak még semmilyen utalást a magyar etnikum védelmének szükségességére egy idegen telepesinvázióval szemben. Éppen ezért annál nagyobb volt aztán a keresztényszocialisták felháborodása, amikor az Állami Földhivatal elkezdte a kisajátított földek kiutalását. Az Országos Keresztényszocialista Párt sem magát a földreformot és az azt szabályozó törvények szövegét kifogásolta, csupán a végrehajtásban megnyilvánuló nemzetiségi részrehajlás ellen emelte fel tiltakozó szavát. „Úgy tudjuk, hogy a földreformtörvényben nincsen szó arról, hogy a földosztásnál a nemzeti hovatartozásnak is szerepet kell játszani" — írta éles kritikai hangvétellel a keresztényszocialista Népakarat az első negatív tapasztalatok birtokában. „Nincs benne szó arról, hogy a földosztás kedvezménye csak a cseheket és szlovákokat, vagyis, mint diplomáciai nyelven mondani szokás, csakis az államalkotó nemzet fiait illeti meg" — szögezte le a jogi tényállást az idézett kemény hangú vezércikk. „És mégis mit látunk és tapasztalunk? Azt, hogy a kormány politikát, éspedig a legvadabb soviniszta politikát csinál e tisztán szociális jellegű törvényből, és fittyet hány a magyarságnak és németségnek a földosztásnál" — mondta ki végre nyíltan az Országos Keresztényszocialista Párt is 33