Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása

I. A magyar- és németellenes diszkrimináció szellemi genezise

a letagadhatatlan igazságot. „Immár sajnos számos megtörtént esetet tudunk csokorba kötni, mint a törvény sérelmes végrehajtásának díszvirágait. Magyarok lakta területen felparcellázzák a nagybirtokot, amelyen magyar munkások, földre rászorult munkások dolgoznak, s mégsem ezeknek osztják szét a földet, hanem valahonnét messziről hoznak oda idegen nyelvű telepeseket, akik most teszik rá először lábukat arra a földre, amelyre a magyar munkás verejtéke és könnye hullott évszázadokon keresztül. Tudják, hogy a magyar ember szerelme, ereje a rög, melyet magáénak vallhat, és ezért akarják kihúzni a magyar ember lába alól a földet, hogy erejét veszítve összeroskadjon" — vádolta a kormányt magyarellenes praktikáiért a keresztényszocialista Népakarat. A párt a saját maga számára a következő konklúziót vonta le az e téren tapasztalt nemzetiségpolitikai visszaélésekből: „Mi a földbirtokreformnak ebben az igazságtalan végrehajtásában a magyarság elnemzetlenítésére irányuló nemtelen törekvést látjuk, épp ezért kötetlen önvédelmünk kényszerít arra, hogy a leghatározottabban tiltakozzunk ellene."

1

0 A magyar ellenzéki pártok nem hunyhattak szemet a földreform magyarellenes, állam- és nemzetpolitikai szempontok alapján való lebonyolítása felett. A magyarság vezetői 1923 áprilisában egyenesen a Népszövetséghez fordultak panaszukkal, s nyolc részből álló petíciójuk egyik sarkalatos pontja éppen a tendenciózusan magyarellenes agrárreformra hívta fel a világszervezet figyelmét. Majd a következő, 1924. évben a magyar politikusok a csehországi németek vezetőinek egy csoportjával összefogva közös petícióban informálták a Népszövetséget a csehszlovákiai földreform kisebbségellenes tendenciáiról.

n A Szövetkezett Ellenzéki Pártok Közös Bizottsága 1924. február 8-i ótátrafüredi ülésének is a folyamatban lévő agrárreform volt az egyik fő témája. Az ülés résztvevői elfogadták Fleischmann Gyula és Koczor Gyula e tárgyban beterjesztett közös határozati javaslatát, amely kimondta, hogy a Közös Bizottság szükségesnek tartja ugyan a földreformot, de elítéli annak gyakorlati lebonyolítását, mivel az nem veszi figyelembe a helyi érdekeket, a telepítések pedig egyenesen a magyar lakosság sérelmére történnek. „A telepítésekkel kapcsolatban elérni szándékozott nemzeti szempont a földbirtokreformnál teljesen kiküszöbölendő" — szögezte le egyértelműen a Közös Bizottság által elfogadott határozat.

1

2 *** A magyar ellenzék sorozatosan megnyilvánuló tiltakozása ellenére a felvidéki agrárreform magyarságellenes megnyilvánulásai kezdettől fogva tetten érhetők voltak a hatalom minden ez irányú intézkedésében. A Hodža-féle Csehszlovák Agrárpárt magyar korifeusai — Csánki Aladár, Csomor István, Békefi Sándor stb. — széltében-hosszában hirdették ugyan a magyar parasztság között, hogy ők is részesülnek majd a földreform áldásaiban, a tények azonban nem őket igazolták. A földreform végrehajtói a gyakorlati lebonyolításban soha és sehol nem voltak tekintettel a helyi magyar lakosság érdekeire, hanem éppen fordítva, a magyar birtokosréteget vagyontalanná, a törpebirtokosokat és mezőgazdasági 34